2017.11.25.

Fiatal kora ellenére már sok mindet megtapasztalt. Vállalkozó, akinek volt utazási irodája, külföldön is élt és dolgozott, de mégis hazatért. Soha nem pihen, mindig van valami ötlete, célja, álma. Ezeknek java részét valóra is váltja, néha komoly tanulságok árán.

Még tinédzserként élőben látta játszani Ronaldót és Zamoranot az Interben, ekkor döntötte el, ezt az élményt másoknak is megmutatja. Néhány évvel később megalapította a Cool-Túra utazási irodát, sportutakat kezdett szervezni. A siker gyorsan jött, rövid idő alatt a csúcsra jutott, teljesült az álma. Séra Attila most éppen hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjaiknak szeretne élményeket adni, de ez sem mindig könnyű. Blogstar-interjú.

A Cool-Túra gyors emelkedését egy gyors zuhanás követte. Mi történt?

Sajnos a mi buszunkkal történt a tragikus baleset Ausztriában, akkor épp egy Milan-Roma meccsről hazafelé. Saját busz, saját sofőr, minden a miénk volt. Akkor úgy döntöttem, hogy kiszállok az autóbuszos üzletből. Ekkor beteg is lettem, így eladtam az irodát, a buszos cégből pedig lett az Orangeways.

De egyúttal megalapította a Ticketmániát, azaz olyan nagyon azért nem pihent...

2007-ben alapítottuk a céget, de két évig - a baleset utózöngéi és a betegségem miatt – úgymond alvó állapotban volt, csak jegyek forgalmazásával foglalkoztunk. Szerencsére meggyógyultam és 2010-ben újra indult minden. Ekkor Milánóba költöztünk a családommal és négy évig ott éltünk, onnan irányítottunk mindent. Az Intermánia és a Milanmánia akkor csúcsosodott ki, és azóta is ez a két legfontosabb csapatunk. Utána következett Barcelona , ahol ugyanezt felépítettük, hivatalos partnerei lettünk a klubnak, azóta is tart a kapcsolat és kiválóan működik. Ezt a két évet is élveztük Spanyolországban, hiszen a tengerparton élni tényleg nagy élmény.

Aztán mégis hazatértek. Miért?

Úgy döntöttünk elég volt a kalandozásból. Komolyan mondom, Magyarország a legélhetőbb hely. Olaszországban és Spanyolországban is esik az eső, ott is fúj a szél, ott is jön a villanyszámlás.

Ráadásul Milánóból már akkor a bevándorlók miatt jöttünk el, mert a játszótéren csak csupa arab gyerekkel tudtak volna játszani a lányaim. Barcelonában már kevesebb volt, de hosszú távon itthon akartunk boldogulni, itthon fektettünk be a turizmusba.

Életünk legjobb döntése volt az, amikor kimentünk, mert kipróbáltuk magunkat két országban, de az is kitűnő ötlet volt, hogy hazajöttünk mert nagyon jó itthon.

Most honnan jött az ötlet, hogy hátrányos helyzetű gyerekeket utaztasson?

Nekünk is van három gyerekünk. Vidékre költöztünk egy elmaradott térségben található tanyára amikor hazatértünk, ahol nap mint nap szembesülünk a szegénységgel, és azzal, hogy nem minden gyerek olyan szerencsés, mint az enyéim. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy olyan gyerekeknek szeretnénk segíteni, akiknek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy elvigyék a csemetéjüket teszem azt egy focimeccsre, egy utazásra. A cél az, hogy olyan élményeket adjunk, amelyek a gyerekek  egész életét végig kíséri. Saját tapasztalat, mert nekem is egy ilyen változtatta meg az életemet.

Hova, milyen mérkőzésre tervezik az utat?

Most vasárnap lesz az első ilyen utunk, Fülöpszállásról és Tabdiról viszünk 50 gyereket és hat kísérőt a Dunaszerdahely-Nyitra bajnokira. Sokuk most csináltatott személyi igazolványt, hiszen eddig nem volt lehetőségük ilyen utazásra. Viszont további terveink is vannak. A Milan és az Inter is visszajelzett már, hogy kapunk tőlük dedikált mezt. De legutóbb az utasaink között is gyűjtést szerveztünk, 142 ezer forint össze is jött, van már alaptőke. A két milánói klub mezeinek árveréséből befolyó összeg is ide folyik majd és reméljük minél több összejön, hogy a márciusi Milan-Inter városi derbire minél több gyereket, családot ki tudjunk vinni.

Hogyan indult ez a projekt?

A legelső jelentkezőnk Kanta József és Kanta Szabolcs volt. Mikor kiraktuk az első képet, hogy mit tervezünk, ők rögtön, már másnap jelentkeztek és hozták a mezt. Jó lenne, ha sok klub, játékos követné a példájukat, mert nekik ez szinte semmibe nem kerül.

A Milan és az Inter az első szóra igent mondott, rögtön segíteni akartak. Sajnos itthon ez nem ilyen egyszerű. A Ferencvárost megkerestük, és azt mondták lehetetlen küldetés. Engedélyeztetni kell itt is, ott is, jogi osztály, miegymás. Hol és milyen cikkek jelennek meg ezzel kapcsolatban, nehogy negatív kicsengése legyen. Annyi a macera, hogy azt mondták, nem vállalják. Sajnos vannak olyan sajtóorgánumok, amik ezt megtennék. 

A ferencvárosi kézilabdás lányoktól is igen nyakatekert módon lett mezünk. Egy szurkoló vett egy dresszt, aláíratta a játékosokkal. De mi sehol nem hirdethettük meg ezt úgy, hogy a klubtól kaptuk. Tévedés ne essék, máshol is így van, de most ez a két ferencvárosi eset volt a legutóbbi. Szerencsére van ellenpélda, Kispesten rögtön mondták, hogy segítenek, intézik a dedikált mezt, tavasszal majd ottani gyerekeknek szervezünk utazást.

És – gondolom - nem csak a klubok jelentkezését várják.

Természetesen, sőt...! A „másik oldal”, olyan szervezetek is megkereshetnek minket, ahol vannak beteg, hátrányos helyzetű gyerekek, ahol tudják, hogy esetleg valamelyik gyereknek a futball a nagy szerelme. Megkerestük az SOS Gyerekfalut, de ők is azt mondták, ez nekik macera, mert meg kell kérdezni a gyerekeket, inkább pénzt utaljak. De én nem pénzt, hanem élményt szeretnék adni, egy utazást, amire élete végéig emlékezhet. Talán emiatt akar majd futballista akar lenni. Vagy meccsekre szeretne járni, szurkoló lesz. Másrészt itt, Szlovákiában, Dunaszerdahelyen még a magyar nemzeti öntudatot is megtapasztalhatja. Talán éppen emiatt marad itthon, és nem megy majd el külföldre dolgozni.