2020.01.12.

Jómagam a Derby Countynak szurkolok, így rettentően boldog voltam, mikor még nyáron pikk-pakk összehozták az egyik legmeglepőbb futballtranszfert. Egy nappal azután, hogy felmerült a hazatérés lehetősége, Wayne Rooney meg is egyezett a másodosztályú Derby Countyval.

Az angol válogatott gólrekordere januárban meg is érkezett a csapathoz – ahová 18 hónapra írt alá, de lesz a szerződésében opció plusz egy évre –, de bizony nem csak a játék lebeg majd a szeme előtt, hanem már az aktív pályafutása utáni időszakra, a lehetséges edzői karrierjére is készül. Wayne Rooney a Derbynél mostantól az első keret és az utánpótlás szakmai munkájából is kiveszi majd a részét.

A 34 éves futballista ezt mondta, mikor nyáron aláírta a szerződést:

Még mindig játékos vagyok és az is maradok. De amikor eljön az idő, akkor már készen fogok állni arra, hogy edzői vagy menedzseri szerepkörre váltsak.

Rooney sosem volt egy vándormadár, korábban Angliában csak az Evertonban és a Manchester Unitedben játszott, mert mindig is szeretett közel lenni a tágabb családjához. Ez pedig mindkét korábbi csapatától megoldható volt maximum egy óra autózással. Nem úgy Amerikából. Mert bár a keleti parton talált magának csapatot, azért Washingtonból nem érte el az otthoniakat 30-40 perc alatt. 

Mindezek ellenére Rooney valahogy megbarátkozott ezzel a helyzettel, hiszen tudta, 1-2 évnél többet nem tervez maradni az MLS-ben. Viszont felesége, Coleen már nem igazán tudott hozzászokni az amerikai élethez és komoly honvágya volt. Rooney ezért az All Star-gála alatti szünetben leült a washingtoni klub vezetőivel és kijelentette, hogy nem tölti ki 2021-ig szóló szerződését.

Azt tudta, hogy még nem szeretné abbahagyni a játékot, van még klub, ahol szívesen látják. De még így is sokan meglepődtek - köztük én is-, mikor a Derby County lett a befutó. Pedig a gyors megállapodás ellenére jól megfontolt döntést hozott.

Egyrészt a csapat nagyon közel volt már az előző szezonban is a feljutáshoz, másrészt a nyáron távozott a vezetőedző Frank Lampard, akinek a helyét Phillip Cocu vette át. Aki volt már a holland válogatottnál másodedző, a PSV-vel három holland bajnoki címet nyert, majd utoljára a Fenerbahcénál dolgozott mielőtt igent mondott a Derby Countynak. Sokan gondolják úgy - többek közt Wayne Rooney is -, hogy Cocu munkássága és felfogása hasonló Louis van Gaaléhoz. Őt pedig nagyon komálta Rooney mikor együtt dolgoztak Manchesterben.

Washingtonban ellenben világvége hangulat lett úrrá. A 25 éve alapított DC United történetében ugyanis toronymagasan ő volt a legnagyobb sztár, a DC Unitedet egyetlen év alatt az utolsó előtti helyről a rájátszásba juttatta. Végül 50 meccset játszott összesen Washingtonban, ezeken 23 gólig jutott. Tehát az MLS is egy világsztárt veszített el, aki tényleg nem véletlenül volt az MLS egyik legjobban fizetett játékosa évi 3,5 millió dolláros fizuval. Az amerikai fővárosban tehát zokognak, Derby városában viszont felpezsdült az élet. 

Mert az talán mondani sem kell, hogy január 2-án már a kezdőcsapatba tette Cocu, és rögtön az első félidőben gólpasszt adott, majd rá három napra a FA-Kupában idegenben verték a Premier Leagueben szereplő Crystal Palace-t. Rooney egyelőre a középpályán játszik, tehát nem csatárként segíti a Derbyt, de őt gólok nélkül is imádni fogják. Mi sem nagyobb bizonyíték erre, mint hogy a klub webshopjában Rooney meze év végén nem volt rendelhető. Egyszerűen kifogyott. Ebben a pillanatban már ismét elérhető, apróbb szépséghiba, hogy a hazai L-es és XL-es méretben nincs készlet, tehát még nekem is várnom kell. Biztosra vehetjük, hogy ha kilátogatunk a Pride Park Stadionba, ott biztosan találunk párezret. 

Rooney pályafutása alatt a Wazza és Pitbull beceneveket kapta. Előbbi Paul Gascoigne, azaz "Gazza" becenevének rászabott verziója, utóbbit Cristiano Ronaldo aggatta rá a Unitedben. Tehát Wazza a Pitbull, most a Kosok - a Derby csapatának beceneve - között talált új otthonra. Bízom benne, látjuk még Rooneyt a Premier Leagueben. Derby drukkerként ezért duplán szorítok!

2021.05.01.

Többek közt a józsefvárosi Turay Ida Szinház örökös tagja, színész, rendező, zeneszerző. Ott lapul nála a Jászai Mari-díj, Érdemes- és néhány napja már Kiváló művész. Ezek fontos, komoly díjak, de Mikó István ennél sokkal több, egy minden korosztály számára szeretnivaló színészlegenda. Interjú.

- Sajnos adja magát a kérdés: koronavírus elleni oltást kapott már?

- Egy szurit már kaptam, a másodikat várom. Azt hiszem Pfizer jutott a vénembernek. Április végén kapom a másodikat.

- Most a járvány idején hogyan telnek a mindennapok?

- Szorosan egymás után, ahogy eddig is. De feltalálom magam, mert mindig van valami kis tevékenység, amit kitűzök magam elé. 1964 óta szerzek zenét, gitárral, hegedűvel, hol így, hol úgy. Most éppen Kovács András Ferenc az Egerek könyve című kötetéből zenésítek meg néhány verset. De nagyon hiányzik a színházi munka.

- És erre Ön szerint mikor kerülhet sor?

- Talán hamarosan elkezdjük végre a munkát. Van egy darab - Tamási Áron Vitézlélek -, amit már kétszer abbahagytunk, egyszer közvetlenül a főpróbahét előtt. Most megpróbálunk nekiindulni harmadszor is .

Nem szeretek aktualitásokat, párhuzamokat keresni a színház és a hétköznapi élet között, de ez most megkerülhetetlen, hiszen az újrakezdésről szól.

Nyilván egy más helyzetben, mert ebben a háború után tér haza egy fiatalember, akinek nincsen semmije, egyedül van, és megpróbálja újrateremteni a környezetét és az életét.

- Ön szerint mikor léphetnek újra a világot jelentő deszkákra, és mi mikor ülhetünk újra a nézőtéren?

- Úgy érzem, úgy látom, hogy talán nyáron. Minden színház nagy elmaradásban van előadásokkal. Én például Salgótarjánban rendeztem Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül darabját, ami egy nagyon jól sikerült előadás, de alig bírtuk játszani. Erre is remény van nyáron, a Turay Ida színházzal is két darab van betervezve, a Szerelem és a Vitéz lélek van kitűzve előadásokra, de Nyíregyházán is dolgozom, ahol a Szabin nők elrablásában játszanék, Pesten pedig a TRIP Színházzal a 14 karátos autót csináljuk. Volna munka és igény is. Talán szabadtéren sikerülhet, hiszen - mint látszik - több felkérés van, már csak dolgozni kellene.

- Arra emlékszik, hogy mikor lépett utoljára színpadra?

- Egészen pontosan a 70. születésnapomon a Turay Ida Színházban az Indul a bakterházban játszottam a főszerepet, és ott a színpadon ünnepelt a közönség. Voltak a nézőtéren, ugyan már maszkban, de még ott lehettek. Szeptemberben pedig forgattam az Oscar-díjas Deák Kristóffal az Unoka című filmet. Azzal szerencsére végeztünk, vagy talán egy-két nap pótlás lehet. Azért volt jó, mert csupa idősebb kolléga szerepelt benne, jó kis munka volt.

- Hogy bírja ezt a tempót?

- Egyszerűen szeretem. Pedig sokfelé megfordulok az országban. Például a soproni Petőfi Színháznak is örökös tagja vagyok, ott is lett volna produkció, de azok is elmaradtak. Szeretem, hogy időnként egy-egy társulatban vendégként, nagyszerű kollégákkal dolgozhatok, akikkel Pesten nem találkozhatok. Most fizikailag és lelkileg is próbálom magamat erőben tartani, de azt tapasztaltam magamon, hogy ha az ember nem használja a „hangszerét” rendeltetésszerűen, hamarabb elfárad a hangja. Akkor vettem észre, mikor felkértek, hogy mondjak fel egy verset. Itt derült ki, hogy a napi gyakorlás, vagy karbantartás nincs meg sajnos. A színház kíván egy bizonyos beszédmodort, hangképzést, és mivel ez nincsen, amortizálódik az ember. Ez a legnagyobb probléma, hogy ez majd a gyakorlással visszajöjjön.

- Édesapja könyvtáros volt, édesanyja tanítónő. Hogy lett ebből színészet?

- Mindkettőjüknek sokat köszönhetek. Volt az életemnek olyan periódusa, mikor fiatalabb generációt tanítottam, ott is valahogy csak előjött az a véna, ami generációkon át jellemezte a családunkat. Mert nem csak édesanyám volt pedagógus, hanem nagyapám, nagynéném is. Apám pedig mindent csinált, ami az irodalommal és a művészetekkel kapcsolatos. Tehát apám révén gyerekkorom óta meg voltam fertőzve. Ami még sokat jelentett, hogy olyan iskolába jártam, ahol a művészeteket komplex tanították. Ez a Lorántffy Zsuzsanna Ének-zenei Általános Iskola, amit Kodály alapított.

De gyerekkorom óta a színész szakmára készültem. Azt persze nem mondanám, hogy egyszerű volt, mert csak ötödik nekirugaszkodásra sikerült bejutnom a Színművészeti Főiskolára. Mondtam is, hogy ha engem felvesznek, innen ki nem rúgnak az biztos! Nehezen értem oda, de itt ragadtam hála Istennek.

- Emlékszik még az első szerepére?

- Hogy is felejthetném el Sancho Panza-t! Persze nem diplomás színészként már játszottunk különféle darabokban a Thália Színházban, de mikor júliusban megkaptuk a diplomát, lementünk Debrecenbe egy csapattal, és eljátszottuk a La Mancha lovagját. Akkor még állt a régi Nagyerdei színpad.

- Magára öltötte Quasimodo szerepét, volt Miska a Csárdáskirálynőben, Napóleon, Hruscsov, Mikszáth Kálmán. De szerepelt az Operaház fantomjában, a Macskákban, és akkor Svejkről még nem is beszéltünk. Melyik a kedvenc szerepe, volt esetleg amit esetleg később már nem vállalt volna el?

- Megbánni semmit nem bántam meg. Életemben nagyon kevésszer fordult elő - egy kezemen meg tudom számolni hány szerepet adtam vissza. Amiben éreztem a lehetőséget, azt elvállaltam. Nagyon sok szerepet ölthettem magamra, ezek között természetesen vannak kedvencek. Talán a legtöbbet a Svejket játszottam, ráadásul ez egy saját produkció. Még a 80-as években mutattam be, kvázi egyszemélyes darab. Azért csak szinte, mert rajtam kívül is van benne szereplő, jelen esetben a párom, Szabó Anikó művésznő, akivel a Turay színházban is játszunk együtt, a Svejkben ő most Palivecné. Valamint mindig van egy muzsikus kollégánk: hol zongorán, hol harmonikával, de volt amikor gitárral kísértek. Sok kollégával játszottam így együtt 36-37 év alatt ebben a darabban.

- Svejk mellett Micimackó karaktere az, aki teljesen egyet jelent Önnel. Gondolom a csacsi öreg medve is a szíve csücske.

- Az életem egyik első olyan szerepe, amit casting alapján nyertem. Voltak próbafelvételek, azokat kiküldték a Walt Disneynek, megvizsgálták és végül ők mondtak rá áment. Most nemrégiben adták a televízióban a Barátom, Róbert Gida című 2018-as filmet, amiben még mindig az én hangomon szólal meg Micimackó. 35 éven keresztül kölcsönöztem neki a hangomat, tényleg a szívemhez nőtt. Időnként jönnek felkérések, reklámokba, különböző projektekbe, hogy szeretnék ha azt a bizonyos hangot használnám, amit az ő szinkronizálásakor.

- Ha már szinkron. Amennyire hozzátartozik itthon Bujtor István Bud Spencerhez, Gáti Oszkár Sylvester Stallonéhoz, akkor Robin Williams egyértelműen Mikó István.

- Nagyon sokszor kölcsönöztem neki a hangomat, és nagyon szerettem, közel egyidősek voltunk. Az ember ha sokat dolgozik, sokat nézi őt a filmekben, egészen részletekbe menően, akkor megérzi a habitusát, a ritmusát, a lelki beállítottságát. Sok mindent tudsz tanulni, és tőle lehetett is, mert hihetetlen improvizatív készsége volt.

Néha vért izzadtam amikor bizonyos filmekben ugyanazt a ritmust magyarra átfordítva kellett produkálni.

Nem volt egyszerű.

- Legtöbbször animációs filmek szereplőinek kölcsönözte a hangját. Mitől alakult ez így?

- Nincs különösebb oka, de valóban így van. Sokszor mikor hívtak, már megkérdeztem, hogy embert mikor kell szinkronizálni? De nem bánom, hogy így alakult.

- Melyik volt a legkülönösebb szinkronszerep?

- Az egyik legsikeresebb rajzfilm, az Aladdin. Ahol az eredeti verzióban egészen véletlenül Robin Williams kölcsönözte Dzsini hangját. De olyannyira, hogy az ő hangjára rajzolták a figurát. Felvették előre a szövegeket, ő ott marháskodott, meg mindent kitalált. Rengeteg amerikai művész hangját tudta utánozni, és ebben ugyan én nem vagyok olyan jó, viszont nagyon sokféle hangot tudok előhozni a „bugyorból”. De az egyik legnehezebb feladat volt amivel találkoztam.

- Nem sokan tudják, de alapítója volt a Kaláka Együttesnek.

- Mert annyira régen volt! Ezt 1969-ben alapítottam Gryllus Danival, és gyakorlatilag a műfajt is én vittem az együttesbe. Danival egy iskolába jártunk, és megbeszéltük, hogy jó lenne együtt muzsikálni. Ő népzenei vonalon akart elindulni, de nekem voltak megzenésített verseim, és rábeszéltem, hogy foglalkozzunk inkább a költészettel. Végül bejött, mert 50 évig bírták együtt a fiúk. Igaz, hogy nélkülem, hiszen én csak 1973-ig voltam az együttessel, mert akkor felvettek a főiskolára. De ötévente mindig vannak ilyen jubileumi koncertek, meghívnak, eljátsszuk a régi számokat mintha mi sem történt volna.

- Két fia van, Bálint és Dániel. Őket nem vonzotta a színpad?

- Bálint újságíró és angol nyelvet tanít, Daniban pedig a dédapja után - aki kerékgyártó volt -, a fa illata iránti imádat, és a fával való foglalatoskodás él tovább. Vállalkozó, saját céget vezet, asztalosmunkákat végez, amiben ő is tevékenyen részt vesz és bútorokat készítenek. Zenével mindketten próbálkoztak, de nem volt kitartásuk hozzá. Dani fiamnak viszont nagyon szép hangja van, így nagy vágyam az, hogy együtt énekeljünk. Már egyszer-egyszer előfordult, de úgy érzem van még benne lehetőség, hogy közösen is tudunk valamit csinálni.

- Többek közt a Turay Ida Színházban is örökös tag. Hogyan lett az a színház az egyik otthona?

- Mikor Sopronban otthagytam az igazgatói posztot, akkor szabadúszó lettem és három évre elszerződtem Szolnokra, ahonnan nagyon szép emlékeim vannak. A Turay Ida Színház pedig utazó színház volt, állandó hely nélkül. Viszont nagyon sok előadást csináltak, vidékre rengeteget jártam velük, és ezt látva szerencsére a kerület korábbi vezetése adott nekünk helyet Józsefvárosban. Ez korábban Déryné Színház, Kamaraszínház volt, sőt a Nemzeti Színháznak is volt kamarajátszótere.

Egy szenzációs aurájú színházterem, ahol pont annyi néző van, ami jól esik az embernek. Ahogy kimegy a színpadra, az a 320 ember ott ül, és azt érzed, hogy vannak is, de mégse olyan sokan, tehát közelebb lehetünk hozzájuk. Családias hangulatú.

Nagyon kellemes helyszín, és nagyon boldog vagyok, hogy a mindennapjaim része.

- Milyen magas? Hány centiméterbe szorult ez a rengeteg tehetség, a sok energia?

- Inkább milyen mély. Elvileg 167 centiméter. Tehát inkább alacsony, mint magas. Sajnos most már széltében is nagyot változtam. Ez a pandémia nagyon nem tesz jót, kevesebbet tudunk mozogni, a kvázi semmittevés alatt felmásznak azok a fránya kilogrammok. Ezzel mondjuk eddig soha nem volt problémám. Talán csak egyszer. Nagyon szerettem énekelni komolyzenét, még operát is. Egyszer volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, milyen jó lenne szép magas tenorhangon énekelni. Aztán elgondolkodtam, hogy biztos olyan szerepeket adnának-e, aminek a dallamait otthon a fürdőkádban elővezettem? Vagy éppen zenei paródiák között a színpadon is. De nyilván karakterszerepeket játszottam volna, az pedig jobban tetszik a prózai színházban, mint az operákban.

2021.02.22.

Hungarikum. Mindig olyan büszkék vagyunk, ha szóba kerülnek. De vigyázunk rájuk? Teszünk azért, hogy megmaradjanak? Hogy évtizedek múlva is büszkék lehessünk? A tapasztalatok nem mindig ezt mutatják.

A komondor is hungarikum, és előre lelövöm a poént: mindezek ellenére komoly veszélyben van a fajta. Akad azonban Zsámbék egy eldugott kis utcácskájában két ember, akik ezzel tisztában is vannak, és nem hajlandóak belenyugodni. Fajtamentés, fajtanépszerűsítés, tenyésztés? Mindent bevetnek a komondor érdekében.

Dr. Hegedüs Orsolya és Hegedüs Csaba a kapuban várnak engem. Ez a szerencsém. Máskülönben esélyem sem lenne bejutni. Majd tucatnyi kutya fogad ugatással, jelezve, ez itt az ő területük, ne tovább! Ám ahogy a gazdák kezet fognak velem, beengednek, már kíváncsian szimatolnak körbe – cseppet sem bántóan, holott testalkatuk alkalmas lenne még az én felborításomra is, ami nem kis szó.

A házba belépve pedig máris a Hegedűs család életének kellős közepében találom magam, ahogy megpillantom Vajkát. Ő a legutóbbi mentés főszereplője. Tegnap ugyan csak ivartalanításra vitték az állatorvoshoz, de végül életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Így ő most csak bágyadt tekintettel nyugtázza érkezésem. Ellenben Bugac, a másik beteg komondor - ezáltal jogot formál a bent tartózkodásra - ott sürög-forog körülöttünk, úgy tűnik neki is lenne mondanivalója.

Beszélgetésünk elején aztán néhány igen kiábrándító számot mondanak vendéglátóim. Két és félmillió-hárommillió kutya van Magyarországon, de ebből csupán kétezer törzskönyvezett komondor és kétszer ennyi a törzskönyv nélküli. Ami rettentően kevés, de az is rémisztő, hogy a magyar fajták - a vizsla kivételével - mind bajban vannak. Németjuhászból évente kétszer annyi születik, mint az összmagyar (kuvasz, komondor, puli, pumi, mudi, vizslák, magyar agár, erdélyi kopó és sinka) fajtákból.

A komondor 1454-ben bukkant fel nyelvemlékeinkben, a Debreceni kódex 1519-ben pedig már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. 1514-ből van egy rajz, ami a komondort nyírt szőrű, vágott fülű fajtaként ábrázolja. A fajta hányatott sorsát hűen tükrözi, hogy Kovásznai Zsigmond 1876-ban azt írta: a komondor kihalt. Végül az ő saját komondortenyészete lett az alapja a sztenderdizációnak. Az általunk ma ismert komondor a második világháború után kitalált, sztenderdizált állapot, a hosszú rasztás szőrével. Előtte használati értéke volt, kellett egy nagytestű, jó képességű pásztorkutya a nyáj mellé. Ez azonban félrecsúszott a háború után, mikor a tenyésztők  99%-a elkezdett küllemre szelektálni, így sajnos a komondorok többsége az állatok mellett már nem működik pásztorkutyaként.

- A pásztor hajdanán úgy válogatott, hogy sok mindenre legyen alkalmas a kutya. Nem volt jó, ha a bárányt vásárolni érkezőt széttépte, aztán ott volt a pásztor családja is, ahhoz sem nyúlhatott. Egy gondolkodó, okos kutyára volt szükség, aki különbséget tud tenni a saját jószág és idegen jószág, a család, és az idegenek között is fel kellett ismernie a jó- illetve rossz szándékút. A hungarikum ugye azt jelenti, hogy eredeti állapotában, ősi formájában kell megőrizni. Ez lenne mindenki érdeke. Mert egy igazi komondor beválik a családban, a belvárosban, bárhol. De mivel elkezdtek csak küllemre szelektálni, szinte teljesen elvesztek ezek a kiváló tulajdonságok 

– mondja Csaba, miközben Bugac fejét vakargatja, utóbbi legnagyobb megelégedésére.

A Hegedüs házaspár hajdanán egyedmentéssel kezdte, így pedig volt alkalmuk megismerni az állomány problémáját. Látják milyen rossz irányba indult el a folyamat és milyen vonzatai vannak a jövőre nézve. Ekkor kezdtek bele a tenyésztésbe és alapítványi szinten a fajtamegőrzést is zászlójukra tűzték.

- Rá kell venni a tenyésztőket, hogy a kutyájuk minőségében is hozza a komondort, ne csak küllemben. Minden kennel weboldalán ott virít: kiváló házőrző. Egy a probléma, hogy nem kiváló házőrző. De emiatt megveszik, kirakják a kertbe, és fogalmuk nincs milyen elvárásokkal, mit és hogyan kellene viszonyulni a kutyához. Persze másfél évesen a kutya megharapja, elszökik, megeszi a haszonállatot, nem engedi be az idegent, akkor sem, ha a gazda szeretné. A komondor esetében nem jön be a XXI. századi liberális kutyanevelés. Ők arra lettek tenyésztve, hogy ha nincs kellő irányítás felettük, akkor a falka érdekében átveszik azt.

Rossz neveléssel egy jó kutyát is el lehet rontani, a rossz kutyát azonban csak egy szintig lehet javítani jó neveléssel. Az megbízható sose lesz. Ezért fontos a jó tenyésztő, aki nem csak küllemben, de fejben is jó kutyát ad ki a kezei közül!

Szomorúan mesélnek róla, hogy elfelejtettük használni ezeket a kutyákat. Nem is vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent egy ilyen kutyának a tartása. Milyen igényei vannak. Egy pásztorkutyának ugyanis kevés a kert, hiszen akár 30-40 km-t is mennek a nyájjal.

- Ami nagyon nagy baj, hogy zárt törzskönyvvel tenyésztik, tehát évek óta nem került be friss vér az állományba. Egyre erősebb a beltenyésztettség és megjelentek az ebből fakadó betegségek, a diszplázia, és egyéb genetikai betegségek. A közelmúltig egy tenyészszervezet volt, ami felelős volt a fajtáért. Tavaly lett egy újabb. Kiváltak a régiből és ők lettek az új. De az irány ugyanaz, csak immár két szervezettől. Maguknak csináltak konkurenciát, így már két, rossz irányba működő tenyésztői szervezet van.

Pedig a helyzet drámai. Annyira lecsökkent az egyedszám, hogy mindössze 210-220 törzskönyves kutya születik egy évben, és 50-60 szuka adja az összeset.

Ha megnézzük a szabályozást világviszonylatban, hogy mit nevezünk kihalásban lévő fajtának, akkor a komondor régen annak számít. Egy veszélyeztetett fajta esetében 150 különböző genetikájú nőstény adja a teljes szaporulatot. Itt Magyarországon nincs 50. A komondor már nem létezne a törzskönyv nélküli állomány nélkül. Régebben, a 80-as években csempésztek bele ezt-azt, például pireneusit, mert a probléma már akkor is fennált, de akkoriban még volt erre lehetőség, amit a gondolkodó tenyésztők kihasználhattak. Mostanra viszont itt a genetikai vizsgálat, megszűntek a kiskapuk. Ezzel viszont beszűkítették az állományt.

Mert azt hangoztatják: tiszta vérvonal. Ez butaság. Tenyésztési értelemben nem is létezik és nem is létezhet ilyen.

Külföldön járva azt tapasztalták Macedóniától, Erdélyen át Csehországig, hogy a pásztor nem azért nem tenyészt tiszta vérbe, mert keverékpárti. Hanem azért, mert neki a lényeg, a jól dolgozó kutya, és a küllemet is a funkció alakítja ki.

- Ránk húzzák, hogy egyedmentéssel foglalkozunk csak. Persze, azzal kezdtük, azzal alapoztuk meg azt a gyakorlatot, azt a tudást ami most a birtokunkban van. Az állományszintű tudást. A törzskönyv nélküli állományra nekünk van a legjobb rálátásunk. Valaki telefonál, hogy van egy ilyen-olyan kutyája, segítsünk gazdát keresni. Mi megkérdezzük honnan származik – itt nem a kennel nevére vagyunk kíváncsiak - és a tájegység alapján már van egy képünk a kutya jellemére és küllemére. Eközben pedig rájöttünk a fajtával kapcsolatos problémákra, és hogy az emberek mennyire nem ismerik. Teljesen tudatlanul, küllemre választanak kutyát. Ami mikor megszületik 350-400 grammos, hat hónaposan viszont már 45 kiló. Elviszi 8 hetesen 8 kilósan, milyen szép habos-babos és hófehér. Csak aztán hetente egy kilót hízik, és nem azért, mert sokat eszik, mert napi 1 kg amit naponta fogyaszthat ( később, felnőttként is). Ha többet adunk, azzal csak ártunk, megsínylik az ízületei. És a testi növekedés csak a kisebbik „gond”. A kutya 8-9 hónaposan kezd el fejben is érni, és dominánssá válni, feszegetni a határait, mint egy kamasz. De a kamasz beszél, a komondor viszont a saját nyelvét használja; morog, odakap, harap. Ezt kell irányítani, ekkor kell igazán helyes irányt mutatni, mert beterrorizálja a családot és ez egyáltalán nem az ő hibája

- mondja Hegedüs Orsolya.

Ezért kezdték el négy éve a komondor-akadémiát, ami nem a megszokott kutyaiskola, hanem egy szabad falkaséta. Nekik egy kiegyensúlyozott, hat kutyából álló falkájuk van - plusz mínusz a mentvények és az aktuális kicsik. Ebből a falkából 3-4 kutyával elindulnak, találkoznak a problémás gazdákkal, kutyákkal és kezdődik a 2-3- órás séta, pórázos és szabadsétás résszel. Persze előre már lelevelezik milyen kérdések gondok vannak, amit közvetlenül a helyszínen tudnak korrigálni. Azóta pedig már az igények miatt egyedi foglalkozásokat is tartanak.

- Emellett van a fajtanépszerűsítés, ami több mint 10 éve tart. Ez 3-4 havonta egy meghirdetett sétát is jelent egy-egy nagyvárosban, de ezt a Covid most leállította. Jártunk már így a Budai várban, Szeged belvárosában, Bugacon, stb. Először 8-10 kutyával, de volt már, hogy 36-40 kutyával sétáltunk. Igyekszünk inkább az Alföldön, a komondor „természetes közegében” többször megjelenni. Ennek ellenére sokszor hallottuk ezeken a sétákon: „Nézd, óriás puli!” Tehát mi magyarok sem ismerjük igazán a saját fajtáinkat. De sokan csapódnak hozzánk, kérdezősködnek, emellett pedig rendezvényekre megyünk fajtabemutatókat tartani, de járunk általánis iskolákba, gimnáziumokba is.

De ez még nem minden.

- Nagyon kicsi a választék azon komondorok között, akik alkalmasak komondornak. Furán hangzik, de igaz. Egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a tenyésztőket, akik szelektálnak munkaösztönre is. Van ugyanis egy ösztönteszt, amit 8-10 évvel ezelőtt pásztorok bevonásával, néhány munkavonalas komondoros tenyésztő kidolgozott. Öt próbából áll. Nem tökéletes, de jelenleg ez az egyetlen munkateszt, ami pásztorkutyáknál létezik. Nem csupán a komondorokra, hanem az összes pásztorkutyára. De évente csak 2-3 tenyésztő jár el.

Hegedüséknek nem számít a törzskönyv, csak a származás, a tájegység, kik az ismert felmenők, és ebből már elég komoly adatbázis áll a rendelkezésükre. Az általuk örökbe adott kutyákat, akik mentálisan és fizikálisan megfelelnek a komondoros leírásoknak, azt a megfelelő korban visszavárják erre az ösztöntesztre.

- Emiatt nem szeretünk külföldre örökbe adni kutyát.

Érdekes, vagy inkább szomorú, de Angliában jobban ismerik a komondort, mint itt Magyarországon. Még a használati értékét is, és kezelni is jobban tudják.

- Van egy több mint 10 éves, most már barátságnak nevezhető kapcsolat, ami a fajtamentésen keresztül alakult ki. Egy nyugdíjas rendőr úriember felvállalta, hogy ha valaki Angliában örökbe szeretne fogadni egy kutyát, akkor ő kimegy megnézi, beszélget vele, mennyire alkalmas a komondorhoz. Emberileg mennyire domináns, mert gyenge embernek nem adható. Ezek a pásztorkutyák falkában dolgoznak, kell a hierarchia, kell a főnök. Mert ha kell, a komondor átveszi az irányítást, és akkor erőszakkal fog fellépni, mert ő ezt a nyelvet beszéli, így kommunikál. Ez ellen kevés, ha rászólunk. Csak nézzük meg, egy anya hogy bánik az alomban a kölykökkel: rámordul, majd odakap, odacsap, és így tovább. Ennél egyenesebben nem lehet elmondani a kutyának, hogy mik a szabályok. Nekünk kell megtanulni az ő nyelvén. A kutya nem ölni akar, hanem érvényesíteni az elképzelését. Nekünk kell őt úgy irányítani az első pillatattól kezdve, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott falkát kapjunk, ahol mindenki teszi a saját dolgát. Az ember alatti hierarchiába nem kell beleszólnia a gazdának, azt hagyni kell, hogy a mentális és a fizikális erőviszonyoknak megfelelően kialakuljon. Ha ezt hagyjuk és csak annyiban szabályozzuk, hogy ajelenlétünkben nem tűrjük az összepattanást, akkor mindenki tudja és el fogja fogadni a falkában kapott helyét. Mi ( is ) el tudunk menni 6-8 kutyával póráz nélkül sétálni, mert ha szólunk nekik, jönnek. Nincs kívánságműsor. Bele kell férjen egy pofon, egy orracsapás, adott esetben. Én még morogni is szoktam. Van most kint a falkában egy kutya, 5-6 éves szuka, két napja érkezett, de simán beilleszkedett a falkába.

- Egészen elképesztő, de a hiedelmek és babonák még ma is terjednek

– mondja Hegedüs Csaba.

A kuvasznak csont nő az agyába és öregkorára megbolondul. Ilyen már kuvaszos és komondoros oldalon nem kerül elő - az ehhez hasonló butaságokat rögtön kivágják -, de egyéb csoportokban még felüti a fejét. Az a hiedelem is még terítéken van, hogy a komondor szőre télen fűt, nyáron hűt. „Hiszen azért hosszú a szőre, mert ha a földig ér, a földből felszívja a hűvösséget”. Sajnos emiatt a buta tévhit miatt a tavaly előtti évben 27 kutya pusztult el hőgutában.

Ami viszont mindannyiunknak elgondolkodtató történet, az a következő. Angliából jött egy hölgy Magyarországra, aki azt gondolta, itt aztán bevásárol komondoros szuvenírből. Elvégre hol máshol? Hiszen hungarikum. De nem volt komondoros szuvenír. Ahogy az igazi komondor is egyre kevesebb.

- Mára odáig jutottunk, hogy vannak kutyák, amik tökéletesen alkalmatlanok komondornak. Mi csak optikai komondornak hívjuk őket. Küllemben komondor, lélekben már inkább labrador. A tegnap mentett Vajka is ilyen, benne nincs semmi agresszió, nincs benne az őrző ösztön.

Hegedüsék mindezt támogatás nélkül teszik. A fajtagondozó szervezet részéről pedig nem hogy támogatás nem érkezik, hanem ellenük dolgoznak. Pedig az ő érdekeiket is nézik. Soha nem írnak ki kennel nevet mikor törzskönyves kutyát vagy annak leszármazottját mentik. Pedig olyan kutyákkal találkoznak ami nem csak az állományt rontja, de a fajta hírnevét is. És végül náluk landolnak ezek az ideggyenge, veszélyes kutyák. Előfordult, hogy nagyon neves tenyésztőtől vásárolt 4 hónapos kutya már megharapta a gyereket. Ilyenkor pedig nem az marad meg az emberekben, hogy a tenyésztő a hibás a rossz kutyáért. Hanem a fajta rossz. A komondor. Pedig a pásztorkutya a kutyák csúcsa. Annyi mindent tudnia kell.

A fentiek miatt pedig belefogtak tenyésztésbe is.

- Először egy alom volt egy évben. Aztán ahogy elkezdtük szűrni a kutyáinkat - mentálisan és genetikai betegségekre is - , és csak azokat tartottuk meg amik minden küllemben, mind belsőben hozzák a jó pásztorkutyát, nem tudtunk elég kutyát tenyészteni. Most is maximum két alom van, bár a szukáink száma többre adna lehetőséget, de felfogtuk és elfogadjuk, hogy jelenlegi körülményeik ennyit engednek meg. Nálunk egy szukát csak két évente fedeztetetünk be. Pedig a magyar embernek igénye van, szüksége van jó kutyára. Viszont akinek rossz tapasztalata volt, azt szinte lehetetlen visszacsábítani. Nekünk hat generációra visszamenően bizonyítható, hogy szuka vonalon nem volt diszpláziás. Kan vonalon ez sajnos nem teljesíthető, mert ugye a tőlünk származó kutyát nem lehet használni tenyésztésre a belterjesség miatt. Nyilván van egy kanunk, ami diszpláziamentes, de a felmenőit már nem tudjuk, mert a tenyésztőnek, akitől vásároltuk, ez nem volt fontos. Négy kölyköt vettünk tenyészkannak és ebből egyet tudunk használni, pedig leinformáltuk őket. Felmenőik viselkedésre jók voltak, kimentünk megnézni, de a genetikai betegségekre csak később derült fény. Az egyik nagyon jó fejű kutya, de diszpláziás. Ami nem beteg, az „bolond volt”, nem hozta azokat a bizonyos komondoros ösztönöket.

Mint látszik, semmiben nem ismernek tréfát, ha komondorról van szó. Emiatt nagyon komoly szerződést kötnek a vásárlókkal, mert szeretnék szem előtt tartani a kutyákat, tudni, hogy jó irányba haladnak.

Ekkor úgy döntünk, elég az üldögélésből, folytassuk a beszélgetést egy séta közben. A falka ahogy meglátja a pórázt, rögtön izgalomba jön, de most csak négy szerencsés nyertes van. Bugac, Csikó, Göncöl és Táltos. A kutyagolás közben pedig a fajtamentésre terelődik ismét a szó.

- Bárkinek gondja van komondorral, minket talál meg. Arra is volt példa, hogy Dubaiból hívtak minket, hogy van ott a „gyepin” egy magyar chipes komondor, segítsünk megtalálni a tulajt. Egy angol család aki ott nyaralt, örökbe akarta fogadni, de mivel magyar volt a chip, nem adták ki nekik, ezért kerestek minket. A kutyus végül Angliában kötött ki. Európában tőlünk a legtávolabb Dél-Spanyolországban van egy örökbe adott komondorunk, ott a tulajdonos külön beüvegezte a verandát, hogy ne legyen melege a kutyának. Ferrarival jár, küldte a képet, ahogy a kutya az anyósülésen ül. Ráadásul annyira megszerette a fajtát, hogy már két komondora van. Tényleg szerte a világba adtunk már kutyát, Kanadában is van, de igazi sikersztori a fényeslitkén a határban befogott kutya, aki a Karib-szigeteken él jelenleg. Van is képünk róla, háttérben a szivárvány, és a kutyus ott álldogál büszkén.

A barangolás közben bejárjuk a közeli dombokat, én pedig csak csodálom ezeket a hatalmas, csodás lényeket. Ott van bennük az erő és a méltóság, ugyanakkor ugyanúgy játszanak és bolondoznak, mint bármelyik másik fajta. Élnek-halnak egy kis simogatásért, éhezik a dicsérő szót. De mindezek közben mégis érezni, hogy ha a szükség úgy kívánja, azonnal átváltanak pásztorkutya módba, és akkor nincs finomkodás. Itt és most, ezt nem tapasztalom meg, azt viszont igen, hogy elképesztően különleges egyéniség mind. Különösen Táltos, aki többször is filozófusokat megszégyenítve tud elmerengeni a távolba, tudomást sem véve a világról.

Hungarikum. A komondor bizony az. Minden porcikájában. Büszkének kell lennünk rá. Vigyáznunk kell rá. A komondor az a kutya, amire szükségünk lenne! Amire szükségünk van! De nem való mindenkinek. És az idő sem neki kedvez. Több szempontból sem. Az emberek manapság mindent gyorsan és azonnal akarnak. Mindent. A komondorhoz ellenben türelem, energia, fegyelem kell. Tudnod kell temagadnak is, hogy mit akarsz. Határozottnak kell lenni.

Ez a világ nem olyan. Nem ilyen irányba haladunk, és erre a komondor mutat rá leginkább. És ő az, aki újra pályára-, irányba állíthatna minket. Jó pásztorkutyához illően visszaterelhetne a normál és egészséges értékekhez, élethez.

2021.04.06.

2017.11.25.

Fiatal kora ellenére már sok mindet megtapasztalt. Vállalkozó, akinek volt utazási irodája, külföldön is élt és dolgozott, de mégis hazatért. Soha nem pihen, mindig van valami ötlete, célja, álma. Ezeknek java részét valóra is váltja, néha komoly tanulságok árán.

Még tinédzserként élőben látta játszani Ronaldót és Zamoranot az Interben, ekkor döntötte el, ezt az élményt másoknak is megmutatja. Néhány évvel később megalapította a Cool-Túra utazási irodát, sportutakat kezdett szervezni. A siker gyorsan jött, rövid idő alatt a csúcsra jutott, teljesült az álma. Séra Attila most éppen hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjaiknak szeretne élményeket adni, de ez sem mindig könnyű. Blogstar-interjú.

A Cool-Túra gyors emelkedését egy gyors zuhanás követte. Mi történt?

Sajnos a mi buszunkkal történt a tragikus baleset Ausztriában, akkor épp egy Milan-Roma meccsről hazafelé. Saját busz, saját sofőr, minden a miénk volt. Akkor úgy döntöttem, hogy kiszállok az autóbuszos üzletből. Ekkor beteg is lettem, így eladtam az irodát, a buszos cégből pedig lett az Orangeways.

De egyúttal megalapította a Ticketmániát, azaz olyan nagyon azért nem pihent...

2007-ben alapítottuk a céget, de két évig - a baleset utózöngéi és a betegségem miatt – úgymond alvó állapotban volt, csak jegyek forgalmazásával foglalkoztunk. Szerencsére meggyógyultam és 2010-ben újra indult minden. Ekkor Milánóba költöztünk a családommal és négy évig ott éltünk, onnan irányítottunk mindent. Az Intermánia és a Milanmánia akkor csúcsosodott ki, és azóta is ez a két legfontosabb csapatunk. Utána következett Barcelona , ahol ugyanezt felépítettük, hivatalos partnerei lettünk a klubnak, azóta is tart a kapcsolat és kiválóan működik. Ezt a két évet is élveztük Spanyolországban, hiszen a tengerparton élni tényleg nagy élmény.

Aztán mégis hazatértek. Miért?

Úgy döntöttünk elég volt a kalandozásból. Komolyan mondom, Magyarország a legélhetőbb hely. Olaszországban és Spanyolországban is esik az eső, ott is fúj a szél, ott is jön a villanyszámlás.

Ráadásul Milánóból már akkor a bevándorlók miatt jöttünk el, mert a játszótéren csak csupa arab gyerekkel tudtak volna játszani a lányaim. Barcelonában már kevesebb volt, de hosszú távon itthon akartunk boldogulni, itthon fektettünk be a turizmusba.

Életünk legjobb döntése volt az, amikor kimentünk, mert kipróbáltuk magunkat két országban, de az is kitűnő ötlet volt, hogy hazajöttünk mert nagyon jó itthon.

Most honnan jött az ötlet, hogy hátrányos helyzetű gyerekeket utaztasson?

Nekünk is van három gyerekünk. Vidékre költöztünk egy elmaradott térségben található tanyára amikor hazatértünk, ahol nap mint nap szembesülünk a szegénységgel, és azzal, hogy nem minden gyerek olyan szerencsés, mint az enyéim. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy olyan gyerekeknek szeretnénk segíteni, akiknek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy elvigyék a csemetéjüket teszem azt egy focimeccsre, egy utazásra. A cél az, hogy olyan élményeket adjunk, amelyek a gyerekek  egész életét végig kíséri. Saját tapasztalat, mert nekem is egy ilyen változtatta meg az életemet.

Hova, milyen mérkőzésre tervezik az utat?

Most vasárnap lesz az első ilyen utunk, Fülöpszállásról és Tabdiról viszünk 50 gyereket és hat kísérőt a Dunaszerdahely-Nyitra bajnokira. Sokuk most csináltatott személyi igazolványt, hiszen eddig nem volt lehetőségük ilyen utazásra. Viszont további terveink is vannak. A Milan és az Inter is visszajelzett már, hogy kapunk tőlük dedikált mezt. De legutóbb az utasaink között is gyűjtést szerveztünk, 142 ezer forint össze is jött, van már alaptőke. A két milánói klub mezeinek árveréséből befolyó összeg is ide folyik majd és reméljük minél több összejön, hogy a márciusi Milan-Inter városi derbire minél több gyereket, családot ki tudjunk vinni.

Hogyan indult ez a projekt?

A legelső jelentkezőnk Kanta József és Kanta Szabolcs volt. Mikor kiraktuk az első képet, hogy mit tervezünk, ők rögtön, már másnap jelentkeztek és hozták a mezt. Jó lenne, ha sok klub, játékos követné a példájukat, mert nekik ez szinte semmibe nem kerül.

A Milan és az Inter az első szóra igent mondott, rögtön segíteni akartak. Sajnos itthon ez nem ilyen egyszerű. A Ferencvárost megkerestük, és azt mondták lehetetlen küldetés. Engedélyeztetni kell itt is, ott is, jogi osztály, miegymás. Hol és milyen cikkek jelennek meg ezzel kapcsolatban, nehogy negatív kicsengése legyen. Annyi a macera, hogy azt mondták, nem vállalják. Sajnos vannak olyan sajtóorgánumok, amik ezt megtennék. 

A ferencvárosi kézilabdás lányoktól is igen nyakatekert módon lett mezünk. Egy szurkoló vett egy dresszt, aláíratta a játékosokkal. De mi sehol nem hirdethettük meg ezt úgy, hogy a klubtól kaptuk. Tévedés ne essék, máshol is így van, de most ez a két ferencvárosi eset volt a legutóbbi. Szerencsére van ellenpélda, Kispesten rögtön mondták, hogy segítenek, intézik a dedikált mezt, tavasszal majd ottani gyerekeknek szervezünk utazást.

És – gondolom - nem csak a klubok jelentkezését várják.

Természetesen, sőt...! A „másik oldal”, olyan szervezetek is megkereshetnek minket, ahol vannak beteg, hátrányos helyzetű gyerekek, ahol tudják, hogy esetleg valamelyik gyereknek a futball a nagy szerelme. Megkerestük az SOS Gyerekfalut, de ők is azt mondták, ez nekik macera, mert meg kell kérdezni a gyerekeket, inkább pénzt utaljak. De én nem pénzt, hanem élményt szeretnék adni, egy utazást, amire élete végéig emlékezhet. Talán emiatt akar majd futballista akar lenni. Vagy meccsekre szeretne járni, szurkoló lesz. Másrészt itt, Szlovákiában, Dunaszerdahelyen még a magyar nemzeti öntudatot is megtapasztalhatja. Talán éppen emiatt marad itthon, és nem megy majd el külföldre dolgozni.

 2018.04.07.

Milliónyi jelzőt aggattak rá a hosszú évek során, volt ő a Nemzet csótánya, legenda, színész, mentor, de leginkább a Beatrice énekeseként ismerjük. Nagy Feró 72 évesen ugyanolyan lelkes és energiával teli mint fénykorában, szombaton a Beatrice 40 éves születésnapi koncertjén ezt be is fogja bizonyítani. 

- Izgul az esti koncert miatt?

- Igen. Nem magamért, hanem azért, hogy minden úgy működjön, ahogy lepróbáltuk, és lehetőleg ne tévesszem el a szöveget. Ez most kivételesen olyan nagykoncert aminél több dolog előre el van  tervezve: a dalok listája, fények, egyebek. De ettől még a fiúknak azt mondtam, hogy ne a körítéssel foglalkozzunk. Olyan lesz, mint egy klubkoncert, csak népesebb közönség előtt.

- Kékkői Zalán a gitáros, most mutatkozik be az együttesben a nagyközönség előtt. Nem kockázatos ez egy ilyen nagy fellépés előtt?

- Mindenképpen kockázat, de nagyon profi embert találtunk, így minimális a rizikó. A próbákon nem volt gond. Régi barát és ez a váltás megváltoztatja a Beatricét. Ami nem baj, mert azt szeretem, ha azok határozzák meg a zenekar tudatát, akik benne vannak. Nem szabad beszorulni egy stílus mögé. A Beatrice rendkívül eklektikus, a lakodalmas rocktól kezdve a hardcore-ig mindent találsz benne.

- Mennyire más a mostani Beatrice a korábbiaknál?

- Ez utcahosszal profibb zenekar. A régi Beatricének nem volt ideje kibontakozni, azok nehezebb idők voltak. Ebben a zenekarban olyan tagok vannak mint a Fecó, aki 23 éve a banda tagja, vagy a fiam, aki 20 éve van velünk, hiszen hat éves kora óta a zenekarhoz tartozik, itt nőtt fel közöttünk. Ez egy rendkívül jól összepróbált banda, kivételesen precízek, olyan mint az ős-Beatrice volt.

- A fiai közül Hunor a dobok mögött bizonyít, Botond pedig a menedzser. Mennyire volt tudatos a beépülésük az együttesbe és annak életébe?

- Egyértelmű volt, hogy road-ként beszállnak. Még a Hunor is, aki már akkor is jól dobolt. De azt szerettem volna, hogy tapasztalatot szerezzenek, hiszen én is voltam road. Mindig az aljáról kell kezdeni, mint az életben. Meg kell tanulni, hogy mikor fent állsz a színpadon és csupa siker, fény, csillogás zuhan rád, azért nagyon sokan dolgoznak. Botond kinőtte magát a technikai személyzetből, elkezdtem megbízni feladatokkal. Buli végén egy számlakönyvvel irány a polgármesteri hivatal, a kultúrház, papírmunka, felvenni a pénzt. Pár hónap alatt egyre több teendőt vállalt. Most már sokkal jobban csinálja, mint én.

- Ha szigorúan nézzük, ez lassan már az 50. Beatrice születésnap is lehetne.

- Igen, akkor még csak a csajok voltak, de én már Jimmy Hendrixet játszottam, ami a lányoktól eleinte fura volt, de később már Black Sabbath-ot adtak elő velem. Én voltam a rock része az együttesnek. Ekkor kezdtem beletanulni a szervezésbe, 1973-74-ben már zenekarvezetőként szerepeltem, de nem én voltam a szólista. Sokszor ér az a vád, hogy akkor egészen más zenét játszottam. De a szólista egy popénekesnő volt. Mit kellett volna játszanom neki? Még nem létező Metallicát? Aztán jött a „Gyere kislány, gyere”, amit a mai napig diszkózenének aposztrofálnak. Pedig ez egy kibaszott jó funky nóta.

- Elérkezett 1978 és az újabb jelentős változás, megszületett az igazi Beatrice.

- 1978-ban, amikor Csuka Mónika kirúgott, akkor én már tervezgettem. Donászy Tiborral beszélgettem, meggyőztem Miklóska Lajost. Elmagyaráztam mi lesz ebből, ő pedig igazi főnyeremény volt, igazi ismert basszusgitáros. Január-februárban összeálltunk, hét napból hatot gyakoroltunk, iszonyú precíz melót végeztünk, és megszülettek az első nóták, a Jerikó, a Nagyvárosi farkas és a Nem kell. Nagyon szerettem azt a zenekart. Csak sajnos nehezen tudtunk működni. Minket soha nem tiltottak be, de nem ajánlották a felléptetésünket. Ami tulajdonképpen ugyanaz. Ha a Fővárosi Tanács Kulturális osztálya körbe küld egy levelet, az parancsként értelmezhető: nem ajánlott a felléptetése. Ami mit jelentett? Szó sem lehet róla!

- Ennek ellenére sikerült néhány évig talpon maradniuk, végül mégis feladták. Miért?

- Működgettünk, de csak éppen hogy. Ekkoriban a sex and drugs and rock & roll mellé betársult a policeman is. A történet 1981-ben ért véget, mikor a zenészek szakszervezete nem állt ki mellettünk. Ezt egy életre megjegyeztem magamnak. Augusztus 22-én volt egy nagy szakszervezeti buli, ahol a rendőrség „kérése” az volt, hogy bárki, csak a Beatrice nem. És ebbe a zenészek belementek. Most már nem hibáztatom őket, akkor azt hitték, hogy mi olyan rockzenekar vagyunk, mint ők. De ez közel sem igaz, mi nagyon mások voltunk. Elég elolvasni a szövegeinket.

- A zenekar nélküli években mivel foglalkozott?

- Szerepeltem a Hair musicalben, játszottam Hamlet-et, de abból azért annyira jól nem lehetett megélni. Volt amikor kínlódtunk, kínszenvedés volt a mindennapi betevőt megkeresni a gyerekeknek. Azon javítani nem tudok, az akkor kellett volna. Két évig nem tudtam a családommal együtt lakni, mert nem volt lakásunk. Végül a feleségem szerzett a gyáron keresztül. De a Hair-t imádtam, én voltam Berger, Sándor Pali szabadkezet adott, azt csinálhattam, ami én vagyok. Én mindig azokat a munkákat szerettem, ahol magamat adom, és nem kell eljátszanom mondjuk egy popsztárt.

- 1987-ben aztán újra összeálltak. Ez minek volt köszönhető?

- Egyszerű véletlen volt. A Pokolgép zenélt a PECSA-ban és minket hívott meg. Én írtam nekik korábban dalokat, és megkérdezték, nem állunk-e össze egy buli erejéig. Igent mondtam, de persze felmerült bennem, hogy ugyan ki emlékszik még ránk, hiszen eltelt közben hat év. Összehívtam a fiúkat, próbáltunk egyet, gondoltam annyi elég, hiszen mi egy nemlétező együttes vagyunk. De hihetetlen sikerünk volt, minden dalunkat végig énekelte a közönség. Mint kiderült kazettán terjedtek a dalaink. Ezután első pillanatban arra gondoltam csináljunk egy nosztalgiazenekart, néha fellépünk és ennyi.

- A Petőfi Csarnok-beli koncert után mégsem nosztalgiazenekar lett a Beatrice. Miért borult a terv?

- Rájöttem, hogy én új dalokat akarok írni. Viszont nagy meglepetés ért. A tagok tulajdonképpen ugyanazok voltak mint ’78-ban, de a felét nem tudták nyújtani annak, mint korábban. A közben eltelt 10 év nyomot hagyott bennük. Háttérbe voltak szorítva, nem gyakoroltak. Mindezek ellenére a legsikeresebb időszak következett, hihetetlen tömegek jártak ránk. Viszont én tudtam, hogy a buli ugyan jó volt, de mi nem. Akkor elkezdtem erőltetni a tagokat, hogy írjanak dalokat, de két év múltán rájöttem, hogy nem fog menni. Ekkor újítani kellett a csapat összeállításán. Ha nagyon muszáj én is tudok írni, de jobban szeretem, ha más valaki a zenét írja, én meg hozzá a szöveget. A mai napig mikor meghallgatom az Utálom a XX. századot lemezünket, azt mondom jó, de nem jól van eljátszva. A zene nem tudta lekövetni azokat a szövegeket. De ez azért is van, mert mi koncerten vagyunk jók, nem a stúdióban.

- Ezért lett koncertalbum a legutóbbi, a 40 éves kiadvány?

- Kicsit igen. Ráadásul ezt kivételesen meghallgattam, és ledöbbentem. Most azt mondom, mi vagyunk a legjobbak Magyarországon. Tessék meghallgatni és tessék eljátszani!

- Miért lett ön a Nemzet csótánya? Ez honnan jött?

- Az én ötletem volt. Egy koncerten találtam ki, hogy a nemzet csalogánya nem lehetek, ezért leszek a Nem-Nem-Zet Csótánya. Direkt két nemmel. Ezt Bernáthy Sándor barátommal találtuk ki, ő csinálta meg a feliratot. Egy időben elkezdett zavarni, hogy ezt miért kellett kitalálnom, de most már nem. Amit csináltam, azt jó szándékkal csináltam, soha nem volt bennem gyűlölet. Még akkor sem, amikor megtudtam kik voltak azok, akik jelentettek rólam. Még a besúgókra sem haragszom. Nem érdekel. Ő se utált mikor beköpött. Egyszerűen ezt választotta, ez bántsa az ő lelkét.

- Van olyan, hogy Beatrice-titok vagy Beatrice-recept? Mi a Beatrice-érzés?

- A Beatrice szellemiségébe bele van építve valami, ami mindig egy csavart ad a saját igazságomnak is. Minden rockzenekarnak van egy nagy-nagy igazsága, és azt fújják kifulladásig. Mi ezt megcsavarjuk. Én azon csak vigyorgok, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan. Persze. Akkor most beszéljünk arról, hogy mi is a rock and roll? Egyesek rémesen leegyszerűsítik a dolgokat.

- A baboskendő igazi jelkép lett. De ha jól tudom, minden egy lila kendővel indult.

- Valóban. Azzal a gusztustalan lila kendővel. Amit pont azért hordtam, mert csúnya volt. Elvégre punk vagyok. Vagy valami olyasmi, amit mi annak hívtunk Magyarországon. A Beatrice környéke volt a punk, körülbelül, mint a Sex Pistols. Akiktől - amikor először hallottam - hanyatt estem, annyira jók voltak. De őket sem skatulyáznám be, mint egyszerű punkzenekar. Többek ők annál. A baboskendőt pedig egy barátnőm adta, és nem is tudta micsoda jelkép volt és lett belőle.

- Nagyon más ember a szakmájában és otthon?

- Nem. A színpadon szabadon garázdálkodom, ahogy otthon is, csak ott a gyerekeim irányítanak. Imádom a családom, a gyerekeim és az unokámat. A közönséget is szeretem, amikor üvöltök velük, az azért van, hogy térjenek észhez.

- Hogyan illeszkedik a pályájába az X-Faktor?

- Érdekes kísérlet volt. Igazából nem tudtam, hogy ez ennyire fontos lesz az életemben. Én előre szóltam, hogy ott ugyanúgy Nagy Feró leszek, és ha ez nem felel meg nekik, akkor szerződtessenek mást. De végül sokszor ők biztattak, hogy bátrabban mondjam meg a véleményem. Még én visszakoztam, hogy ezt gyerekek is nézik, ne tőlem tanulják meg a csúnya szavakat. Majd kifütyüljük, válaszolták ők. Nem éreztem, hogy szükségem lenne erre, de kíváncsi voltam. Egy év után aztán rájöttem, hogy ez nem tehetségkutató, hanem showműsor. Kiáll egy meggyőződéses hülye, aki hamisan énekel, és csak a süket nagymamája gondolja róla, hogy jó. Akkor jöttem rá, nekünk mentoroknak kell csinálnunk a műsort. El is mondtam a mentoráltjaimnak, ennek semmi köze a tehetségkutatóhoz. A színpadon dől el minden. Viszont amikor felmész, ott jónak kell lenned, meg kell fogadnod a tanácsaimat és akkor kétmillió ember fog imádni. Mostanra leromlott a színvonal. Sajnos a jelenlegi mentoroknak még ugyanúgy mentor kéne, tanácsokat kéne kapjanak, hogy miképpen csináljanak jó bulit. Vagy nézniük kéne Simon Cowellt, aki ezt a legprofibban csinálja.

- Kapcsolatban maradt a korábbi mentoráltjaival?

- Csak Vastag Csabával. A többiek elvesztek. Nem hitték el magukról, hogy jók. Mert, hogy ő kövér, meg egyéb kifogások. Hiába mondtam, hogy kevés rondább nő énekel a színpadon, mint a Barbra Streisand. Mégis mikor énekel, egyszerűen megszépül.

- Szinkronszínészként is megállta a helyét, Ford Fairlane szinkronhangjaként igazán maradandót alkotott. Ez hogyan jött a Beatrice mellé?

- Isteni szerencse volt, én addig sose csináltam ilyet. A habitusom miatt néztek ki. Egy nagy vetítőben, hatalmas nagy vásznon vetítették a jeleneteket és ahhoz kellett hozzámondani. Én, az amatőr, azt láttam, hogy messze van a vászon, és emiatt ordítottam. Rám is szóltak, hogy most éppen a nő fülébe suttog, nem kéne kiabálnom. De ettől lett jó értelemben véve amatőr és férfisoviniszta. A csajok nem is szeretik ezt a filmet. Mikor először visszahallgattam nekem is idegennek tűnt, de most már nem. Az a figura is teljesen én voltam. Ahogy viselkedik, amilyen cinikus az egész habitusa.

- Szándékosan vonult ki, vonja ki magát a politikából?

Egyértelműen. Mert rádöbbentem, hogy miképpen működik. És ezzel nem azt szeretném mondani, hogy Magyarországon rosszul üzemel a politika. Egyszerűen megláttam működés közben. A rendszerváltás környékén úgy gondoltam, hogy ha csinálunk egy pártot, az egy alulról építkező párt lesz. De rájöttem, hogy ez így nem megy. Azok kerülnek be alulról a pártba, akiket sikerül behülyíteni. Még ha mi vagyunk a legtisztességesebb párt is, hódítanunk kell. Felülről jön valaki, rengeteg pénzzel és ő mondja meg mi van. Így működik a politika, tudomásul vettem, de ez nekem nem tetszett. LMP? Lehet Más a Politika? Nem lehet más. Ezzel csak hülyítik az embereket. A politika az ilyen. A politikus olyan mint a rockzenész, egy külön állatfaj. Van köztük nagyon sok tisztességes ember, a többi meg szerencsevadász.

- Egyesek szerint Magyarországon most diktatúra van? Erről mit gondol?

- Én megértem, ha valaki tehetségtelen, és nem fér oda a kondérhoz, pedig régen ő keverte a levest, annak biztosan diktatúra van. De én döntöm el, hogy a zenekaromban kivel dolgozom. Nem veszek fel egy tehetségtelent, vagy egy olyat, aki előtte kiszolgálta xy együttest. Az egy kurva. Nem fogom bevenni. Kit hívok be a bandába? Akiben megbízom, akivel együtt jártam gimnáziumba, sok éve ismerem. Azoknak akik kiszorulnak, mert eddig ők építették a metrót, mostantól meg nem, persze, hogy diktatúra van. Sokáig nem is értettem mit értenek a korrupció alatt. Mert az nem korrupció, hogy azt veszem fel a zenekaromba, akiben megbízom. Eleve: ha ki tudod hangosan mondani, hogy diktatúra van, már bukik az egész. Ezt akkoriban maximum suttogva ejthetted ki a szádon. És ma már körlevél sem megy, hogy ezt az együttest ne hívjátok.

- Meddig lesz még Beatrice? 50 éves jubileumi koncert esetleg?

- Ha rajtam múlik, akkor igen. Most nyáron hatvan koncertünk lesz, április 25-től kezdődik a hajtás. Nagyon húzós nyarunk lesz, de örülök neki, mert ezeknek nagy része fesztivál vagy nagy városi nap. Megyünk Erdélybe, többször 3-4 napig nem is jövünk haza. A nyári koncertturnéról szeretnénk dvd-t kiadni, ráadásul én új lemezt is akarok. Már van 5-6 szövegem, majd a fiúk elé rakom, hogy kezdjenek vele valamit, zenésítsék meg. Ha nem megy akkor majd elpiszmogok én a zongorán. Ha elkerülöm a fekete billentyűket, egész jó vagyok.

- Mai magyar előadók közül kit hallgat szívesen?

- A Rómeó vérzik – Ébresztő című nótája nagyon jó, de nagyon szeretem a Magna Cum Laude-t, Mező Misi egyszerűen zseniális. Fenomenálisan énekel, a Misa (Kara Mihály) pedig elképesztő szövegeket ír nekik. Ha a Mező Misi nem ide születik, ma ő lenne a Bruno Mars. Pásztor Anna szellemiségét szintén szeretem. Mert ők művészi szinten űzik, amit csinálnak. Jó zenekar, és Anna nem elégszik meg azzal, hogy felmegy a színpadra, mindig ad valami pluszt. A Tankcsapda pedig mindent visz. Ott minden rendben van.

- Ha jellemeznie kéne ezt a 40 évet, akkor hogyan írná le?

- Optimistán, bele a reménytelenségbe.