2018.04.07.

Milliónyi jelzőt aggattak rá a hosszú évek során, volt ő a Nemzet csótánya, legenda, színész, mentor, de leginkább a Beatrice énekeseként ismerjük. Nagy Feró 72 évesen ugyanolyan lelkes és energiával teli mint fénykorában, szombaton a Beatrice 40 éves születésnapi koncertjén ezt be is fogja bizonyítani. 

- Izgul az esti koncert miatt?

- Igen. Nem magamért, hanem azért, hogy minden úgy működjön, ahogy lepróbáltuk, és lehetőleg ne tévesszem el a szöveget. Ez most kivételesen olyan nagykoncert aminél több dolog előre el van  tervezve: a dalok listája, fények, egyebek. De ettől még a fiúknak azt mondtam, hogy ne a körítéssel foglalkozzunk. Olyan lesz, mint egy klubkoncert, csak népesebb közönség előtt.

- Kékkői Zalán a gitáros, most mutatkozik be az együttesben a nagyközönség előtt. Nem kockázatos ez egy ilyen nagy fellépés előtt?

- Mindenképpen kockázat, de nagyon profi embert találtunk, így minimális a rizikó. A próbákon nem volt gond. Régi barát és ez a váltás megváltoztatja a Beatricét. Ami nem baj, mert azt szeretem, ha azok határozzák meg a zenekar tudatát, akik benne vannak. Nem szabad beszorulni egy stílus mögé. A Beatrice rendkívül eklektikus, a lakodalmas rocktól kezdve a hardcore-ig mindent találsz benne.

- Mennyire más a mostani Beatrice a korábbiaknál?

- Ez utcahosszal profibb zenekar. A régi Beatricének nem volt ideje kibontakozni, azok nehezebb idők voltak. Ebben a zenekarban olyan tagok vannak mint a Fecó, aki 23 éve a banda tagja, vagy a fiam, aki 20 éve van velünk, hiszen hat éves kora óta a zenekarhoz tartozik, itt nőtt fel közöttünk. Ez egy rendkívül jól összepróbált banda, kivételesen precízek, olyan mint az ős-Beatrice volt.

- A fiai közül Hunor a dobok mögött bizonyít, Botond pedig a menedzser. Mennyire volt tudatos a beépülésük az együttesbe és annak életébe?

- Egyértelmű volt, hogy road-ként beszállnak. Még a Hunor is, aki már akkor is jól dobolt. De azt szerettem volna, hogy tapasztalatot szerezzenek, hiszen én is voltam road. Mindig az aljáról kell kezdeni, mint az életben. Meg kell tanulni, hogy mikor fent állsz a színpadon és csupa siker, fény, csillogás zuhan rád, azért nagyon sokan dolgoznak. Botond kinőtte magát a technikai személyzetből, elkezdtem megbízni feladatokkal. Buli végén egy számlakönyvvel irány a polgármesteri hivatal, a kultúrház, papírmunka, felvenni a pénzt. Pár hónap alatt egyre több teendőt vállalt. Most már sokkal jobban csinálja, mint én.

- Ha szigorúan nézzük, ez lassan már az 50. Beatrice születésnap is lehetne.

- Igen, akkor még csak a csajok voltak, de én már Jimmy Hendrixet játszottam, ami a lányoktól eleinte fura volt, de később már Black Sabbath-ot adtak elő velem. Én voltam a rock része az együttesnek. Ekkor kezdtem beletanulni a szervezésbe, 1973-74-ben már zenekarvezetőként szerepeltem, de nem én voltam a szólista. Sokszor ér az a vád, hogy akkor egészen más zenét játszottam. De a szólista egy popénekesnő volt. Mit kellett volna játszanom neki? Még nem létező Metallicát? Aztán jött a „Gyere kislány, gyere”, amit a mai napig diszkózenének aposztrofálnak. Pedig ez egy kibaszott jó funky nóta.

- Elérkezett 1978 és az újabb jelentős változás, megszületett az igazi Beatrice.

- 1978-ban, amikor Csuka Mónika kirúgott, akkor én már tervezgettem. Donászy Tiborral beszélgettem, meggyőztem Miklóska Lajost. Elmagyaráztam mi lesz ebből, ő pedig igazi főnyeremény volt, igazi ismert basszusgitáros. Január-februárban összeálltunk, hét napból hatot gyakoroltunk, iszonyú precíz melót végeztünk, és megszülettek az első nóták, a Jerikó, a Nagyvárosi farkas és a Nem kell. Nagyon szerettem azt a zenekart. Csak sajnos nehezen tudtunk működni. Minket soha nem tiltottak be, de nem ajánlották a felléptetésünket. Ami tulajdonképpen ugyanaz. Ha a Fővárosi Tanács Kulturális osztálya körbe küld egy levelet, az parancsként értelmezhető: nem ajánlott a felléptetése. Ami mit jelentett? Szó sem lehet róla!

- Ennek ellenére sikerült néhány évig talpon maradniuk, végül mégis feladták. Miért?

- Működgettünk, de csak éppen hogy. Ekkoriban a sex and drugs and rock & roll mellé betársult a policeman is. A történet 1981-ben ért véget, mikor a zenészek szakszervezete nem állt ki mellettünk. Ezt egy életre megjegyeztem magamnak. Augusztus 22-én volt egy nagy szakszervezeti buli, ahol a rendőrség „kérése” az volt, hogy bárki, csak a Beatrice nem. És ebbe a zenészek belementek. Most már nem hibáztatom őket, akkor azt hitték, hogy mi olyan rockzenekar vagyunk, mint ők. De ez közel sem igaz, mi nagyon mások voltunk. Elég elolvasni a szövegeinket.

- A zenekar nélküli években mivel foglalkozott?

- Szerepeltem a Hair musicalben, játszottam Hamlet-et, de abból azért annyira jól nem lehetett megélni. Volt amikor kínlódtunk, kínszenvedés volt a mindennapi betevőt megkeresni a gyerekeknek. Azon javítani nem tudok, az akkor kellett volna. Két évig nem tudtam a családommal együtt lakni, mert nem volt lakásunk. Végül a feleségem szerzett a gyáron keresztül. De a Hair-t imádtam, én voltam Berger, Sándor Pali szabadkezet adott, azt csinálhattam, ami én vagyok. Én mindig azokat a munkákat szerettem, ahol magamat adom, és nem kell eljátszanom mondjuk egy popsztárt.

- 1987-ben aztán újra összeálltak. Ez minek volt köszönhető?

- Egyszerű véletlen volt. A Pokolgép zenélt a PECSA-ban és minket hívott meg. Én írtam nekik korábban dalokat, és megkérdezték, nem állunk-e össze egy buli erejéig. Igent mondtam, de persze felmerült bennem, hogy ugyan ki emlékszik még ránk, hiszen eltelt közben hat év. Összehívtam a fiúkat, próbáltunk egyet, gondoltam annyi elég, hiszen mi egy nemlétező együttes vagyunk. De hihetetlen sikerünk volt, minden dalunkat végig énekelte a közönség. Mint kiderült kazettán terjedtek a dalaink. Ezután első pillanatban arra gondoltam csináljunk egy nosztalgiazenekart, néha fellépünk és ennyi.

- A Petőfi Csarnok-beli koncert után mégsem nosztalgiazenekar lett a Beatrice. Miért borult a terv?

- Rájöttem, hogy én új dalokat akarok írni. Viszont nagy meglepetés ért. A tagok tulajdonképpen ugyanazok voltak mint ’78-ban, de a felét nem tudták nyújtani annak, mint korábban. A közben eltelt 10 év nyomot hagyott bennük. Háttérbe voltak szorítva, nem gyakoroltak. Mindezek ellenére a legsikeresebb időszak következett, hihetetlen tömegek jártak ránk. Viszont én tudtam, hogy a buli ugyan jó volt, de mi nem. Akkor elkezdtem erőltetni a tagokat, hogy írjanak dalokat, de két év múltán rájöttem, hogy nem fog menni. Ekkor újítani kellett a csapat összeállításán. Ha nagyon muszáj én is tudok írni, de jobban szeretem, ha más valaki a zenét írja, én meg hozzá a szöveget. A mai napig mikor meghallgatom az Utálom a XX. századot lemezünket, azt mondom jó, de nem jól van eljátszva. A zene nem tudta lekövetni azokat a szövegeket. De ez azért is van, mert mi koncerten vagyunk jók, nem a stúdióban.

- Ezért lett koncertalbum a legutóbbi, a 40 éves kiadvány?

- Kicsit igen. Ráadásul ezt kivételesen meghallgattam, és ledöbbentem. Most azt mondom, mi vagyunk a legjobbak Magyarországon. Tessék meghallgatni és tessék eljátszani!

- Miért lett ön a Nemzet csótánya? Ez honnan jött?

- Az én ötletem volt. Egy koncerten találtam ki, hogy a nemzet csalogánya nem lehetek, ezért leszek a Nem-Nem-Zet Csótánya. Direkt két nemmel. Ezt Bernáthy Sándor barátommal találtuk ki, ő csinálta meg a feliratot. Egy időben elkezdett zavarni, hogy ezt miért kellett kitalálnom, de most már nem. Amit csináltam, azt jó szándékkal csináltam, soha nem volt bennem gyűlölet. Még akkor sem, amikor megtudtam kik voltak azok, akik jelentettek rólam. Még a besúgókra sem haragszom. Nem érdekel. Ő se utált mikor beköpött. Egyszerűen ezt választotta, ez bántsa az ő lelkét.

- Van olyan, hogy Beatrice-titok vagy Beatrice-recept? Mi a Beatrice-érzés?

- A Beatrice szellemiségébe bele van építve valami, ami mindig egy csavart ad a saját igazságomnak is. Minden rockzenekarnak van egy nagy-nagy igazsága, és azt fújják kifulladásig. Mi ezt megcsavarjuk. Én azon csak vigyorgok, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan. Persze. Akkor most beszéljünk arról, hogy mi is a rock and roll? Egyesek rémesen leegyszerűsítik a dolgokat.

- A baboskendő igazi jelkép lett. De ha jól tudom, minden egy lila kendővel indult.

- Valóban. Azzal a gusztustalan lila kendővel. Amit pont azért hordtam, mert csúnya volt. Elvégre punk vagyok. Vagy valami olyasmi, amit mi annak hívtunk Magyarországon. A Beatrice környéke volt a punk, körülbelül, mint a Sex Pistols. Akiktől - amikor először hallottam - hanyatt estem, annyira jók voltak. De őket sem skatulyáznám be, mint egyszerű punkzenekar. Többek ők annál. A baboskendőt pedig egy barátnőm adta, és nem is tudta micsoda jelkép volt és lett belőle.

- Nagyon más ember a szakmájában és otthon?

- Nem. A színpadon szabadon garázdálkodom, ahogy otthon is, csak ott a gyerekeim irányítanak. Imádom a családom, a gyerekeim és az unokámat. A közönséget is szeretem, amikor üvöltök velük, az azért van, hogy térjenek észhez.

- Hogyan illeszkedik a pályájába az X-Faktor?

- Érdekes kísérlet volt. Igazából nem tudtam, hogy ez ennyire fontos lesz az életemben. Én előre szóltam, hogy ott ugyanúgy Nagy Feró leszek, és ha ez nem felel meg nekik, akkor szerződtessenek mást. De végül sokszor ők biztattak, hogy bátrabban mondjam meg a véleményem. Még én visszakoztam, hogy ezt gyerekek is nézik, ne tőlem tanulják meg a csúnya szavakat. Majd kifütyüljük, válaszolták ők. Nem éreztem, hogy szükségem lenne erre, de kíváncsi voltam. Egy év után aztán rájöttem, hogy ez nem tehetségkutató, hanem showműsor. Kiáll egy meggyőződéses hülye, aki hamisan énekel, és csak a süket nagymamája gondolja róla, hogy jó. Akkor jöttem rá, nekünk mentoroknak kell csinálnunk a műsort. El is mondtam a mentoráltjaimnak, ennek semmi köze a tehetségkutatóhoz. A színpadon dől el minden. Viszont amikor felmész, ott jónak kell lenned, meg kell fogadnod a tanácsaimat és akkor kétmillió ember fog imádni. Mostanra leromlott a színvonal. Sajnos a jelenlegi mentoroknak még ugyanúgy mentor kéne, tanácsokat kéne kapjanak, hogy miképpen csináljanak jó bulit. Vagy nézniük kéne Simon Cowellt, aki ezt a legprofibban csinálja.

- Kapcsolatban maradt a korábbi mentoráltjaival?

- Csak Vastag Csabával. A többiek elvesztek. Nem hitték el magukról, hogy jók. Mert, hogy ő kövér, meg egyéb kifogások. Hiába mondtam, hogy kevés rondább nő énekel a színpadon, mint a Barbra Streisand. Mégis mikor énekel, egyszerűen megszépül.

- Szinkronszínészként is megállta a helyét, Ford Fairlane szinkronhangjaként igazán maradandót alkotott. Ez hogyan jött a Beatrice mellé?

- Isteni szerencse volt, én addig sose csináltam ilyet. A habitusom miatt néztek ki. Egy nagy vetítőben, hatalmas nagy vásznon vetítették a jeleneteket és ahhoz kellett hozzámondani. Én, az amatőr, azt láttam, hogy messze van a vászon, és emiatt ordítottam. Rám is szóltak, hogy most éppen a nő fülébe suttog, nem kéne kiabálnom. De ettől lett jó értelemben véve amatőr és férfisoviniszta. A csajok nem is szeretik ezt a filmet. Mikor először visszahallgattam nekem is idegennek tűnt, de most már nem. Az a figura is teljesen én voltam. Ahogy viselkedik, amilyen cinikus az egész habitusa.

- Szándékosan vonult ki, vonja ki magát a politikából?

Egyértelműen. Mert rádöbbentem, hogy miképpen működik. És ezzel nem azt szeretném mondani, hogy Magyarországon rosszul üzemel a politika. Egyszerűen megláttam működés közben. A rendszerváltás környékén úgy gondoltam, hogy ha csinálunk egy pártot, az egy alulról építkező párt lesz. De rájöttem, hogy ez így nem megy. Azok kerülnek be alulról a pártba, akiket sikerül behülyíteni. Még ha mi vagyunk a legtisztességesebb párt is, hódítanunk kell. Felülről jön valaki, rengeteg pénzzel és ő mondja meg mi van. Így működik a politika, tudomásul vettem, de ez nekem nem tetszett. LMP? Lehet Más a Politika? Nem lehet más. Ezzel csak hülyítik az embereket. A politika az ilyen. A politikus olyan mint a rockzenész, egy külön állatfaj. Van köztük nagyon sok tisztességes ember, a többi meg szerencsevadász.

- Egyesek szerint Magyarországon most diktatúra van? Erről mit gondol?

- Én megértem, ha valaki tehetségtelen, és nem fér oda a kondérhoz, pedig régen ő keverte a levest, annak biztosan diktatúra van. De én döntöm el, hogy a zenekaromban kivel dolgozom. Nem veszek fel egy tehetségtelent, vagy egy olyat, aki előtte kiszolgálta xy együttest. Az egy kurva. Nem fogom bevenni. Kit hívok be a bandába? Akiben megbízom, akivel együtt jártam gimnáziumba, sok éve ismerem. Azoknak akik kiszorulnak, mert eddig ők építették a metrót, mostantól meg nem, persze, hogy diktatúra van. Sokáig nem is értettem mit értenek a korrupció alatt. Mert az nem korrupció, hogy azt veszem fel a zenekaromba, akiben megbízom. Eleve: ha ki tudod hangosan mondani, hogy diktatúra van, már bukik az egész. Ezt akkoriban maximum suttogva ejthetted ki a szádon. És ma már körlevél sem megy, hogy ezt az együttest ne hívjátok.

- Meddig lesz még Beatrice? 50 éves jubileumi koncert esetleg?

- Ha rajtam múlik, akkor igen. Most nyáron hatvan koncertünk lesz, április 25-től kezdődik a hajtás. Nagyon húzós nyarunk lesz, de örülök neki, mert ezeknek nagy része fesztivál vagy nagy városi nap. Megyünk Erdélybe, többször 3-4 napig nem is jövünk haza. A nyári koncertturnéról szeretnénk dvd-t kiadni, ráadásul én új lemezt is akarok. Már van 5-6 szövegem, majd a fiúk elé rakom, hogy kezdjenek vele valamit, zenésítsék meg. Ha nem megy akkor majd elpiszmogok én a zongorán. Ha elkerülöm a fekete billentyűket, egész jó vagyok.

- Mai magyar előadók közül kit hallgat szívesen?

- A Rómeó vérzik – Ébresztő című nótája nagyon jó, de nagyon szeretem a Magna Cum Laude-t, Mező Misi egyszerűen zseniális. Fenomenálisan énekel, a Misa (Kara Mihály) pedig elképesztő szövegeket ír nekik. Ha a Mező Misi nem ide születik, ma ő lenne a Bruno Mars. Pásztor Anna szellemiségét szintén szeretem. Mert ők művészi szinten űzik, amit csinálnak. Jó zenekar, és Anna nem elégszik meg azzal, hogy felmegy a színpadra, mindig ad valami pluszt. A Tankcsapda pedig mindent visz. Ott minden rendben van.

- Ha jellemeznie kéne ezt a 40 évet, akkor hogyan írná le?

- Optimistán, bele a reménytelenségbe.