2021.02.22.

Hungarikum. Mindig olyan büszkék vagyunk, ha szóba kerülnek. De vigyázunk rájuk? Teszünk azért, hogy megmaradjanak? Hogy évtizedek múlva is büszkék lehessünk? A tapasztalatok nem mindig ezt mutatják.

A komondor is hungarikum, és előre lelövöm a poént: mindezek ellenére komoly veszélyben van a fajta. Akad azonban Zsámbék egy eldugott kis utcácskájában két ember, akik ezzel tisztában is vannak, és nem hajlandóak belenyugodni. Fajtamentés, fajtanépszerűsítés, tenyésztés? Mindent bevetnek a komondor érdekében.

Dr. Hegedüs Orsolya és Hegedüs Csaba a kapuban várnak engem. Ez a szerencsém. Máskülönben esélyem sem lenne bejutni. Majd tucatnyi kutya fogad ugatással, jelezve, ez itt az ő területük, ne tovább! Ám ahogy a gazdák kezet fognak velem, beengednek, már kíváncsian szimatolnak körbe – cseppet sem bántóan, holott testalkatuk alkalmas lenne még az én felborításomra is, ami nem kis szó.

A házba belépve pedig máris a Hegedűs család életének kellős közepében találom magam, ahogy megpillantom Vajkát. Ő a legutóbbi mentés főszereplője. Tegnap ugyan csak ivartalanításra vitték az állatorvoshoz, de végül életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Így ő most csak bágyadt tekintettel nyugtázza érkezésem. Ellenben Bugac, a másik beteg komondor - ezáltal jogot formál a bent tartózkodásra - ott sürög-forog körülöttünk, úgy tűnik neki is lenne mondanivalója.

Beszélgetésünk elején aztán néhány igen kiábrándító számot mondanak vendéglátóim. Két és félmillió-hárommillió kutya van Magyarországon, de ebből csupán kétezer törzskönyvezett komondor és kétszer ennyi a törzskönyv nélküli. Ami rettentően kevés, de az is rémisztő, hogy a magyar fajták - a vizsla kivételével - mind bajban vannak. Németjuhászból évente kétszer annyi születik, mint az összmagyar (kuvasz, komondor, puli, pumi, mudi, vizslák, magyar agár, erdélyi kopó és sinka) fajtákból.

A komondor 1454-ben bukkant fel nyelvemlékeinkben, a Debreceni kódex 1519-ben pedig már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. 1514-ből van egy rajz, ami a komondort nyírt szőrű, vágott fülű fajtaként ábrázolja. A fajta hányatott sorsát hűen tükrözi, hogy Kovásznai Zsigmond 1876-ban azt írta: a komondor kihalt. Végül az ő saját komondortenyészete lett az alapja a sztenderdizációnak. Az általunk ma ismert komondor a második világháború után kitalált, sztenderdizált állapot, a hosszú rasztás szőrével. Előtte használati értéke volt, kellett egy nagytestű, jó képességű pásztorkutya a nyáj mellé. Ez azonban félrecsúszott a háború után, mikor a tenyésztők  99%-a elkezdett küllemre szelektálni, így sajnos a komondorok többsége az állatok mellett már nem működik pásztorkutyaként.

- A pásztor hajdanán úgy válogatott, hogy sok mindenre legyen alkalmas a kutya. Nem volt jó, ha a bárányt vásárolni érkezőt széttépte, aztán ott volt a pásztor családja is, ahhoz sem nyúlhatott. Egy gondolkodó, okos kutyára volt szükség, aki különbséget tud tenni a saját jószág és idegen jószág, a család, és az idegenek között is fel kellett ismernie a jó- illetve rossz szándékút. A hungarikum ugye azt jelenti, hogy eredeti állapotában, ősi formájában kell megőrizni. Ez lenne mindenki érdeke. Mert egy igazi komondor beválik a családban, a belvárosban, bárhol. De mivel elkezdtek csak küllemre szelektálni, szinte teljesen elvesztek ezek a kiváló tulajdonságok 

– mondja Csaba, miközben Bugac fejét vakargatja, utóbbi legnagyobb megelégedésére.

A Hegedüs házaspár hajdanán egyedmentéssel kezdte, így pedig volt alkalmuk megismerni az állomány problémáját. Látják milyen rossz irányba indult el a folyamat és milyen vonzatai vannak a jövőre nézve. Ekkor kezdtek bele a tenyésztésbe és alapítványi szinten a fajtamegőrzést is zászlójukra tűzték.

- Rá kell venni a tenyésztőket, hogy a kutyájuk minőségében is hozza a komondort, ne csak küllemben. Minden kennel weboldalán ott virít: kiváló házőrző. Egy a probléma, hogy nem kiváló házőrző. De emiatt megveszik, kirakják a kertbe, és fogalmuk nincs milyen elvárásokkal, mit és hogyan kellene viszonyulni a kutyához. Persze másfél évesen a kutya megharapja, elszökik, megeszi a haszonállatot, nem engedi be az idegent, akkor sem, ha a gazda szeretné. A komondor esetében nem jön be a XXI. századi liberális kutyanevelés. Ők arra lettek tenyésztve, hogy ha nincs kellő irányítás felettük, akkor a falka érdekében átveszik azt.

Rossz neveléssel egy jó kutyát is el lehet rontani, a rossz kutyát azonban csak egy szintig lehet javítani jó neveléssel. Az megbízható sose lesz. Ezért fontos a jó tenyésztő, aki nem csak küllemben, de fejben is jó kutyát ad ki a kezei közül!

Szomorúan mesélnek róla, hogy elfelejtettük használni ezeket a kutyákat. Nem is vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent egy ilyen kutyának a tartása. Milyen igényei vannak. Egy pásztorkutyának ugyanis kevés a kert, hiszen akár 30-40 km-t is mennek a nyájjal.

- Ami nagyon nagy baj, hogy zárt törzskönyvvel tenyésztik, tehát évek óta nem került be friss vér az állományba. Egyre erősebb a beltenyésztettség és megjelentek az ebből fakadó betegségek, a diszplázia, és egyéb genetikai betegségek. A közelmúltig egy tenyészszervezet volt, ami felelős volt a fajtáért. Tavaly lett egy újabb. Kiváltak a régiből és ők lettek az új. De az irány ugyanaz, csak immár két szervezettől. Maguknak csináltak konkurenciát, így már két, rossz irányba működő tenyésztői szervezet van.

Pedig a helyzet drámai. Annyira lecsökkent az egyedszám, hogy mindössze 210-220 törzskönyves kutya születik egy évben, és 50-60 szuka adja az összeset.

Ha megnézzük a szabályozást világviszonylatban, hogy mit nevezünk kihalásban lévő fajtának, akkor a komondor régen annak számít. Egy veszélyeztetett fajta esetében 150 különböző genetikájú nőstény adja a teljes szaporulatot. Itt Magyarországon nincs 50. A komondor már nem létezne a törzskönyv nélküli állomány nélkül. Régebben, a 80-as években csempésztek bele ezt-azt, például pireneusit, mert a probléma már akkor is fennált, de akkoriban még volt erre lehetőség, amit a gondolkodó tenyésztők kihasználhattak. Mostanra viszont itt a genetikai vizsgálat, megszűntek a kiskapuk. Ezzel viszont beszűkítették az állományt.

Mert azt hangoztatják: tiszta vérvonal. Ez butaság. Tenyésztési értelemben nem is létezik és nem is létezhet ilyen.

Külföldön járva azt tapasztalták Macedóniától, Erdélyen át Csehországig, hogy a pásztor nem azért nem tenyészt tiszta vérbe, mert keverékpárti. Hanem azért, mert neki a lényeg, a jól dolgozó kutya, és a küllemet is a funkció alakítja ki.

- Ránk húzzák, hogy egyedmentéssel foglalkozunk csak. Persze, azzal kezdtük, azzal alapoztuk meg azt a gyakorlatot, azt a tudást ami most a birtokunkban van. Az állományszintű tudást. A törzskönyv nélküli állományra nekünk van a legjobb rálátásunk. Valaki telefonál, hogy van egy ilyen-olyan kutyája, segítsünk gazdát keresni. Mi megkérdezzük honnan származik – itt nem a kennel nevére vagyunk kíváncsiak - és a tájegység alapján már van egy képünk a kutya jellemére és küllemére. Eközben pedig rájöttünk a fajtával kapcsolatos problémákra, és hogy az emberek mennyire nem ismerik. Teljesen tudatlanul, küllemre választanak kutyát. Ami mikor megszületik 350-400 grammos, hat hónaposan viszont már 45 kiló. Elviszi 8 hetesen 8 kilósan, milyen szép habos-babos és hófehér. Csak aztán hetente egy kilót hízik, és nem azért, mert sokat eszik, mert napi 1 kg amit naponta fogyaszthat ( később, felnőttként is). Ha többet adunk, azzal csak ártunk, megsínylik az ízületei. És a testi növekedés csak a kisebbik „gond”. A kutya 8-9 hónaposan kezd el fejben is érni, és dominánssá válni, feszegetni a határait, mint egy kamasz. De a kamasz beszél, a komondor viszont a saját nyelvét használja; morog, odakap, harap. Ezt kell irányítani, ekkor kell igazán helyes irányt mutatni, mert beterrorizálja a családot és ez egyáltalán nem az ő hibája

- mondja Hegedüs Orsolya.

Ezért kezdték el négy éve a komondor-akadémiát, ami nem a megszokott kutyaiskola, hanem egy szabad falkaséta. Nekik egy kiegyensúlyozott, hat kutyából álló falkájuk van - plusz mínusz a mentvények és az aktuális kicsik. Ebből a falkából 3-4 kutyával elindulnak, találkoznak a problémás gazdákkal, kutyákkal és kezdődik a 2-3- órás séta, pórázos és szabadsétás résszel. Persze előre már lelevelezik milyen kérdések gondok vannak, amit közvetlenül a helyszínen tudnak korrigálni. Azóta pedig már az igények miatt egyedi foglalkozásokat is tartanak.

- Emellett van a fajtanépszerűsítés, ami több mint 10 éve tart. Ez 3-4 havonta egy meghirdetett sétát is jelent egy-egy nagyvárosban, de ezt a Covid most leállította. Jártunk már így a Budai várban, Szeged belvárosában, Bugacon, stb. Először 8-10 kutyával, de volt már, hogy 36-40 kutyával sétáltunk. Igyekszünk inkább az Alföldön, a komondor „természetes közegében” többször megjelenni. Ennek ellenére sokszor hallottuk ezeken a sétákon: „Nézd, óriás puli!” Tehát mi magyarok sem ismerjük igazán a saját fajtáinkat. De sokan csapódnak hozzánk, kérdezősködnek, emellett pedig rendezvényekre megyünk fajtabemutatókat tartani, de járunk általánis iskolákba, gimnáziumokba is.

De ez még nem minden.

- Nagyon kicsi a választék azon komondorok között, akik alkalmasak komondornak. Furán hangzik, de igaz. Egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a tenyésztőket, akik szelektálnak munkaösztönre is. Van ugyanis egy ösztönteszt, amit 8-10 évvel ezelőtt pásztorok bevonásával, néhány munkavonalas komondoros tenyésztő kidolgozott. Öt próbából áll. Nem tökéletes, de jelenleg ez az egyetlen munkateszt, ami pásztorkutyáknál létezik. Nem csupán a komondorokra, hanem az összes pásztorkutyára. De évente csak 2-3 tenyésztő jár el.

Hegedüséknek nem számít a törzskönyv, csak a származás, a tájegység, kik az ismert felmenők, és ebből már elég komoly adatbázis áll a rendelkezésükre. Az általuk örökbe adott kutyákat, akik mentálisan és fizikálisan megfelelnek a komondoros leírásoknak, azt a megfelelő korban visszavárják erre az ösztöntesztre.

- Emiatt nem szeretünk külföldre örökbe adni kutyát.

Érdekes, vagy inkább szomorú, de Angliában jobban ismerik a komondort, mint itt Magyarországon. Még a használati értékét is, és kezelni is jobban tudják.

- Van egy több mint 10 éves, most már barátságnak nevezhető kapcsolat, ami a fajtamentésen keresztül alakult ki. Egy nyugdíjas rendőr úriember felvállalta, hogy ha valaki Angliában örökbe szeretne fogadni egy kutyát, akkor ő kimegy megnézi, beszélget vele, mennyire alkalmas a komondorhoz. Emberileg mennyire domináns, mert gyenge embernek nem adható. Ezek a pásztorkutyák falkában dolgoznak, kell a hierarchia, kell a főnök. Mert ha kell, a komondor átveszi az irányítást, és akkor erőszakkal fog fellépni, mert ő ezt a nyelvet beszéli, így kommunikál. Ez ellen kevés, ha rászólunk. Csak nézzük meg, egy anya hogy bánik az alomban a kölykökkel: rámordul, majd odakap, odacsap, és így tovább. Ennél egyenesebben nem lehet elmondani a kutyának, hogy mik a szabályok. Nekünk kell megtanulni az ő nyelvén. A kutya nem ölni akar, hanem érvényesíteni az elképzelését. Nekünk kell őt úgy irányítani az első pillatattól kezdve, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott falkát kapjunk, ahol mindenki teszi a saját dolgát. Az ember alatti hierarchiába nem kell beleszólnia a gazdának, azt hagyni kell, hogy a mentális és a fizikális erőviszonyoknak megfelelően kialakuljon. Ha ezt hagyjuk és csak annyiban szabályozzuk, hogy ajelenlétünkben nem tűrjük az összepattanást, akkor mindenki tudja és el fogja fogadni a falkában kapott helyét. Mi ( is ) el tudunk menni 6-8 kutyával póráz nélkül sétálni, mert ha szólunk nekik, jönnek. Nincs kívánságműsor. Bele kell férjen egy pofon, egy orracsapás, adott esetben. Én még morogni is szoktam. Van most kint a falkában egy kutya, 5-6 éves szuka, két napja érkezett, de simán beilleszkedett a falkába.

- Egészen elképesztő, de a hiedelmek és babonák még ma is terjednek

– mondja Hegedüs Csaba.

A kuvasznak csont nő az agyába és öregkorára megbolondul. Ilyen már kuvaszos és komondoros oldalon nem kerül elő - az ehhez hasonló butaságokat rögtön kivágják -, de egyéb csoportokban még felüti a fejét. Az a hiedelem is még terítéken van, hogy a komondor szőre télen fűt, nyáron hűt. „Hiszen azért hosszú a szőre, mert ha a földig ér, a földből felszívja a hűvösséget”. Sajnos emiatt a buta tévhit miatt a tavaly előtti évben 27 kutya pusztult el hőgutában.

Ami viszont mindannyiunknak elgondolkodtató történet, az a következő. Angliából jött egy hölgy Magyarországra, aki azt gondolta, itt aztán bevásárol komondoros szuvenírből. Elvégre hol máshol? Hiszen hungarikum. De nem volt komondoros szuvenír. Ahogy az igazi komondor is egyre kevesebb.

- Mára odáig jutottunk, hogy vannak kutyák, amik tökéletesen alkalmatlanok komondornak. Mi csak optikai komondornak hívjuk őket. Küllemben komondor, lélekben már inkább labrador. A tegnap mentett Vajka is ilyen, benne nincs semmi agresszió, nincs benne az őrző ösztön.

Hegedüsék mindezt támogatás nélkül teszik. A fajtagondozó szervezet részéről pedig nem hogy támogatás nem érkezik, hanem ellenük dolgoznak. Pedig az ő érdekeiket is nézik. Soha nem írnak ki kennel nevet mikor törzskönyves kutyát vagy annak leszármazottját mentik. Pedig olyan kutyákkal találkoznak ami nem csak az állományt rontja, de a fajta hírnevét is. És végül náluk landolnak ezek az ideggyenge, veszélyes kutyák. Előfordult, hogy nagyon neves tenyésztőtől vásárolt 4 hónapos kutya már megharapta a gyereket. Ilyenkor pedig nem az marad meg az emberekben, hogy a tenyésztő a hibás a rossz kutyáért. Hanem a fajta rossz. A komondor. Pedig a pásztorkutya a kutyák csúcsa. Annyi mindent tudnia kell.

A fentiek miatt pedig belefogtak tenyésztésbe is.

- Először egy alom volt egy évben. Aztán ahogy elkezdtük szűrni a kutyáinkat - mentálisan és genetikai betegségekre is - , és csak azokat tartottuk meg amik minden küllemben, mind belsőben hozzák a jó pásztorkutyát, nem tudtunk elég kutyát tenyészteni. Most is maximum két alom van, bár a szukáink száma többre adna lehetőséget, de felfogtuk és elfogadjuk, hogy jelenlegi körülményeik ennyit engednek meg. Nálunk egy szukát csak két évente fedeztetetünk be. Pedig a magyar embernek igénye van, szüksége van jó kutyára. Viszont akinek rossz tapasztalata volt, azt szinte lehetetlen visszacsábítani. Nekünk hat generációra visszamenően bizonyítható, hogy szuka vonalon nem volt diszpláziás. Kan vonalon ez sajnos nem teljesíthető, mert ugye a tőlünk származó kutyát nem lehet használni tenyésztésre a belterjesség miatt. Nyilván van egy kanunk, ami diszpláziamentes, de a felmenőit már nem tudjuk, mert a tenyésztőnek, akitől vásároltuk, ez nem volt fontos. Négy kölyköt vettünk tenyészkannak és ebből egyet tudunk használni, pedig leinformáltuk őket. Felmenőik viselkedésre jók voltak, kimentünk megnézni, de a genetikai betegségekre csak később derült fény. Az egyik nagyon jó fejű kutya, de diszpláziás. Ami nem beteg, az „bolond volt”, nem hozta azokat a bizonyos komondoros ösztönöket.

Mint látszik, semmiben nem ismernek tréfát, ha komondorról van szó. Emiatt nagyon komoly szerződést kötnek a vásárlókkal, mert szeretnék szem előtt tartani a kutyákat, tudni, hogy jó irányba haladnak.

Ekkor úgy döntünk, elég az üldögélésből, folytassuk a beszélgetést egy séta közben. A falka ahogy meglátja a pórázt, rögtön izgalomba jön, de most csak négy szerencsés nyertes van. Bugac, Csikó, Göncöl és Táltos. A kutyagolás közben pedig a fajtamentésre terelődik ismét a szó.

- Bárkinek gondja van komondorral, minket talál meg. Arra is volt példa, hogy Dubaiból hívtak minket, hogy van ott a „gyepin” egy magyar chipes komondor, segítsünk megtalálni a tulajt. Egy angol család aki ott nyaralt, örökbe akarta fogadni, de mivel magyar volt a chip, nem adták ki nekik, ezért kerestek minket. A kutyus végül Angliában kötött ki. Európában tőlünk a legtávolabb Dél-Spanyolországban van egy örökbe adott komondorunk, ott a tulajdonos külön beüvegezte a verandát, hogy ne legyen melege a kutyának. Ferrarival jár, küldte a képet, ahogy a kutya az anyósülésen ül. Ráadásul annyira megszerette a fajtát, hogy már két komondora van. Tényleg szerte a világba adtunk már kutyát, Kanadában is van, de igazi sikersztori a fényeslitkén a határban befogott kutya, aki a Karib-szigeteken él jelenleg. Van is képünk róla, háttérben a szivárvány, és a kutyus ott álldogál büszkén.

A barangolás közben bejárjuk a közeli dombokat, én pedig csak csodálom ezeket a hatalmas, csodás lényeket. Ott van bennük az erő és a méltóság, ugyanakkor ugyanúgy játszanak és bolondoznak, mint bármelyik másik fajta. Élnek-halnak egy kis simogatásért, éhezik a dicsérő szót. De mindezek közben mégis érezni, hogy ha a szükség úgy kívánja, azonnal átváltanak pásztorkutya módba, és akkor nincs finomkodás. Itt és most, ezt nem tapasztalom meg, azt viszont igen, hogy elképesztően különleges egyéniség mind. Különösen Táltos, aki többször is filozófusokat megszégyenítve tud elmerengeni a távolba, tudomást sem véve a világról.

Hungarikum. A komondor bizony az. Minden porcikájában. Büszkének kell lennünk rá. Vigyáznunk kell rá. A komondor az a kutya, amire szükségünk lenne! Amire szükségünk van! De nem való mindenkinek. És az idő sem neki kedvez. Több szempontból sem. Az emberek manapság mindent gyorsan és azonnal akarnak. Mindent. A komondorhoz ellenben türelem, energia, fegyelem kell. Tudnod kell temagadnak is, hogy mit akarsz. Határozottnak kell lenni.

Ez a világ nem olyan. Nem ilyen irányba haladunk, és erre a komondor mutat rá leginkább. És ő az, aki újra pályára-, irányba állíthatna minket. Jó pásztorkutyához illően visszaterelhetne a normál és egészséges értékekhez, élethez.